Nagy a különbség egy mai, illetve egy előző nemzedékhez tartozó nagymama között. Persze van, amiben hasonlítanak: abban, hogy szeretik az unokáikat! De milyen egy 21. századi, még dolgozó nagymama élete, mi a szerepe, a feladata az unokája mindennapjaiban? Erről beszélgettünk őszintén Nyertes Zsuzsával.
Boldog és büszke nagymama a színésznő, jókedvűen meséli, hogy 19 hónapos unokája, Olivia már jön-megy, sok szót ki tud mondani, és tele van életkedvvel, energiával. „Szépen fejlődik, ez elsősorban a lányomnak, Zsuzsónak és a vejünknek köszönhető, de azért némi szerepünk nekünk is van benne a párommal” – mondja a színésznő, akit az unokája Mamónak szólít, a férjét pedig Papónak, minden bizonnyal a sokszor hallott Zsuzsó után szabadon.
„Életem első tragédiája volt a nagyi halála”
A színésznő jól emlékszik még a saját nagymamáira, a velük töltött csodás napokra – és bizony a sajnálatos elmúlásukra is. „Apai nagymamámmal egy házban laktunk, ő a mindennapjaim része volt. Tele szeretettel, gondoskodással, apukám mindig mondta neki: ’Nem kell elkényeztetni a lányokat!’ Szóval igazi tyúkanyótípus volt. Talán mert 35 évesen megözvegyült. A világháború alatt a nagyapám mellett robbant fel egy bomba… A nagymama a tragédia után egész életében csak a családnak élt. Első komoly veszteségem volt, amikor elgázolta őt egy autó a zebrán, és a balesetet nem élte túl – meséli elcsukló hangon Zsuzsa. Hiába telt el azóta sok-sok év, látszik, a borzalmas eset a mai napig mélyen megérinti. – Az anyai nagymamám Sopronban élt, ő is gyakran jött Pestre hozzánk, de ő jóval szigorúbb nő volt, igaz, végtelenül szeretett minket. Rákban hunyt el, emlékszem, az utolsó időkben naponta jártunk be hozzá a kórházba. Akkor döntöttem el, orvos leszek, hogy minden embert megmenthessek. De hát színésznő lettem, ami talán nem is akkora baj…”
„Azon ment át, mint én”
Akármilyen nagyszülői példa is volt előtte, Zsuzsa szerint nem lehet felkészülni a nagymamaságra, azt nem lehet előre eltervezni. „Mindig is jó kapcsolatom volt a lányommal, de ki hitte volna, hogy amikor várandós lett, ez csak tovább fog erősödni. Ugyanazon ment át, mint én, és ez valami olyan közös élmény, amelyet csak egy anya és a lánya ismerhet… Én 35 évesen szültem, Zsuzsó 30 volt, amikor Oliviát a világra hozta. Ő alaposan felkészült. Úgy ment szülni, mint egy professzor asszony, én annak idején azt sem tudtam, mire vállalkozok. Fél év után mentem vissza a színpadra, ő csak most kezdett el újra dolgozni részmunkaidőben. Szóval sok különbség van már egy generáció, nemhogy kettő között. Talán a legnagyobb eltérés az, hogy akkor nekem sok minden kimaradt, ami más kismamamáknál természetes volt, és bár nem lehet ezt Oliviával bepótolni, igyekszem minél több időt vele tölteni. De csak akkor, ha a gyerekek hívnak! Olyan nincs, hogy csak úgy betoppanok… Ők egy család, megvan a maguk ritmusa, élete, de ha szólnak, azonnal ott vagyok, és nem csak azért, mert közel lakunk egymáshoz, hanem mert ez így természetes. A szülés utáni első hetekben mi főztünk nekik, vittük az ételt, ma már inkább abban segítünk, hogy ha dolguk van, szólnak, mi meg megyünk, és játszunk Olivával. Most szerintem ez a legnagyobb támasz nekik, és mi is nagyon élvezzük, hogy időt tölthetünk az unokánkkal.”
„Kúszok-mászok utána”
Zsuzsa szerint a mai kisgyermekes családoknak nagy szükségük van a nagyszülői segítségre, de arra nem, hogy beleszóljanak a gyermek nevelésébe. „Mi tagadás, olykor vissza kell fognom magamat, a párom gyakran figyelmeztet is rá, hogy nem szabad beleszólni a dolgukba. A nagymama a kispadon ül még akkor is, ha ez nem mindig könnyű. Elfogadom, hogy a véleményem olykor nem egyezik a lányomékéval, és ezt tiszteletben is tartom. De hozzáteszem, jól csinálják a dolgukat, és csak ez számít. Kizárólag fejlesztőjátékokat vesznek neki, és milyen jól teszik, mert Olivia sokat is tud, kíváncsi, jól kommunikáló gyermek. Na és egy igazi örökmozgó! Amikor kúszok-mászok vele a földön, kicsit már nehézkesen állok föl, de erről szerintem minden nagymama tudna mesélni. A színházban még viccelődnek is velem a kollégák, amikor fájlalom valamimet, hogy ’Látjuk, megint Oliviánál voltál’ – mondja nevetve a színésznő, aki reméli, lesz elegendő energiája két unokához is. – A vejemnek több testvére van, Zsuzsó pedig hiába egyke, van hét unokatestvére, akikkel szoros a kapcsolata. Tudják, milyen nagycsaládban felnőni, és a szavaikból úgy veszem ki, szeretnének egy, de talán több kis testvért is majd egyszer Oliviának. Én persze nem sürgetem őket. Bármikor is lesz, én és a párom alig várjuk, hogy bővüljön a családunk.”
Kiemelt kép: Archív
