Az esküvőjüket a Maldív-szigeteken tartották, ami ugyanolyan rendhagyó volt, mint az eljegyzésük. Mielőtt Baracs János belefogna a mesélésbe, arra kérjük, kezdjük az elején, és idézze fel a megismerkedésüket.
„Feljöttem a víz alól”
„Az sem volt éppen szokványos! – vágja rá nevetve. A basszusgitárosnak egy koncertjükön akadt meg a szeme az akkor 21 éves Adriennen. Majd amikor legközelebb ismét kiszúrta őt a sorok között, úgy döntött, a fellépés után odalép hozzá. – Ez így is történt. Tatán voltunk, ő egy medence mellett ácsorgott egy barátnőjével. Azzal nyitottam, hogy ’Szervusz, Baracs János vagyok’, és mivel nem küldött el, kérdezgetni kezdtem. Hamar kiderült a kora, hogy egyetemista, és hogy rengeteget tanul. Majd megkérdeztem, mi lesz belőle, ha nagy lesz. Elárulta, hogy szociálpedagógus. Meglepett, nem is igazán tudtam hova tenni, meg azt hittem, hogy valami divatos szakmát mond majd, például, hogy ügyvéd. Annyi szaladt csak ki a számon, hogy ’hülye vagy?’ Na erre úgy pofon vágott, hogy beleestem a medencébe. Feljöttem a víz alól, kikönyököltem a kőre, közben ő kiabált, hogy őt senki sem hülyézheti le, vele így nem lehet beszélni. Öntudatos volt, és ez nekem nagyon tetszett! Annyira, hogy végül a barátnőjétől elkértem a számát. Utólag tudtam csak meg, hogy az az édesanyja volt, nem a barátnője” – neveti el magát.
Furcsa lánykérés
János hónapokig kitartóan ostromolta Adriennt. „Kérdeztem, eljön-e velem kávézni, vacsorázni. Mindannyiszor nemet mondott. Kérdeztem, felmehetek-e hozzá, erre ő, hogy a büdös életben nem. Aztán beadta a derekát. Az első randink az állatkertben volt, semleges terepen. Ekkora már utánanéztem, mit is csinálnak pontosan a szociálpedagógusok, és visszavettem az arcomból. Minél többet beszélgettünk, annál jobban éreztük, mennyi közös van bennünk. Ettől függetlenül nehezen engedett magához közel. De akartam őt, mert láttam, hogy egy karakán, életvidám csaj, akinek jó a közelében lenni. Valamivel később bemutatott az egyik szaktársának. Egy presszóban voltunk, a lány a mosdóban azt kérdezte tőle: ’Mit akarsz ettől a vén marhától?’ Ezen összekülönböztek, ő ment, én maradtam – jegyzi meg mosolyogva. – Idővel összeköltöztünk, megismertük egymás családját, és nem maradtak kérdések, csak egy, hogy hozzám jön-e feleségül. Persze ezt sem így tettem fel. Körülbelül 9-10 éve tartottunk hazafelé az autópályán, én vezettem, és megkérdeztem tőle, volt-e már menyasszony. Azt felelte, hogy kérdezhetek ekkora butaságot, hisz tudom, hogy nem. Mire én azt mondtam, hogy ’Jó, most már az vagy!’, és előbányásztam a gyűrűt.”
Mi tartja fiatalon?
Hogy János megkérte a párja kezét, az egy gesztus volt a részéről, az esküvőhöz egyikük sem ragaszkodott. „Nem kell ahhoz papír, hogy egy ágyban aludj el a másikkal. Legalábbis sokáig így gondoltam. Aztán rájöttem, mégiscsak szeretném elvenni Adriennt. És mivel éppen indultunk a Maldív-szigetekre, felötlött bennem, ennél jobb helyszínt nem is találhatnánk a nagy alkalomra. De erről nem szóltam neki… A háta mögött szerveztem le az esküvőnket!” A barátokkal vitette ki az Adrienn-nek vásárolt menyasszonyi ruhát, illetve a karikagyűrűket is. „Azt mondtam, vacsorázni megyünk, és mielőtt meglátta volna a helyszínt, a barátnője kicsalta a mosdóba, ahol előkapta a táskájából a ruhát. Adrienn sírva fakadt örömében, könnyes szemmel, már átöltözve jött ki hozzám.” Jánosék januárban ünnepelték a 3. házassági évfordulójukat. „Boldogok vagyunk. Mindennap egy kaland a számunkra. Az első házasságomban én nem voltam egy kimondott jófiú, ha értik, mire gondolok… Adrienn viszont minden belépőkódomat, jelszavamat tudja, mert nincs rejtegetnivalóm. Ő egy fantasztikus csaj, csak ő kell, és szerencsére ez fordítva is igaz. És nem érezzük a köztünk lévő korkülönbséget, mint ahogy az ismerőseink vagy Adrienn családja sem. Elfogadtak, szeretnek. A fiam meg anyjaként tekint a feleségemre. Persze engem meglep, ha a tükörbe nézek, ki ez a idősebb pasi, aki visszanéz rám – neveti el magát. – De belül 20 éves vagyok! A feleségem tart fiatalon.”
Kiemelt kép és fotók: Archív
