Cserhalmi György azt mondja, nagyjából tudja, mitől lett beteg. Azért, mert mindent megtett érte, ivott, dohányozott, mindent csinált. „És hát vannak kívánságai az embernek, amiket a Teremtő teljesít. Én mondtam, hogy szeretném megismerni azt a fájdalmat, amit a feleségem (Dreszler Erzsébet – a szerk.) átélt a rákkal kapcsolatban. Őt a rák vitte el. Hát megkaptam. Úgy másfél évvel utána, igen. Tudom, hogy furcsán hangzik…” – árulja el az életrajzi kötetben.
Nem nyitotta ki a kaput
A betegség kezdeteiről is mesél. A lánya, Sári már két napja kereste, de nem találta, és akkor telefonált a szomszédba, hogy nézzék meg, mi van Gyurival. A szomszédok odamentek hozzá, de nem nyitotta ki a kaput. „Akkor lejött Sári. Hát nem voltam nagyon jól, ami azt illeti. Be voltam sárgulva, meg mindenféle bajom volt. Na berakott az autóba, és elvitt az orvoshoz. Hasnyálmirigyrák, megoperáltak. Vallásos vagyok, engem így neveltek. De nekem csak a Jóisten számít, a többi nem érdekel. Az egyházhoz semmi közöm. Templomba is csak kénytelenségből megyek, mert Erzsi a Szent Mihály-templomnak a pincéjében van eltemetve. Erzsi katolikus volt, de a családja nemigen tartotta a vallást. Anyám nem szerette Erzsit, szerintem ki nem állhatta, hogy szebb volt, mint ő, pedig anyám gyönyörű volt. Nem voltak jóban, aztán anyám ki akart vele békülni, lejött ide Kékkútra úgy 50 év után. De Erzsi azt mondta ’Magdi, olyan jó ez így nekem.’”
„Mindig visszafogadott”
Cserhalmi felesége fiatal korában színész volt, majd felhagyott a mesterségével. „Jó kérdés, hogy Erzsi színészi pályája miért állt le. Azt mondta, ’Gyurka, én nem vagyok hozzád sehol.’ Akkor hagyta abba, amikor Sári megszületett. De azért eljátszott még egy filmszerepet. Hogy milyen színész volt? Hát szép. És utána baromi ügyes. Közgazdász volt, illetve egyetemet nem végzett, hanem közgazdasági gimnáziumba járt, és mindig volt valami, amivel több pénzt keresett, mint én. Legalábbis volt ilyen időszak. Ő sokat volt itt, Kékkúton, én meg sokat dolgoztam. Hát jó, igen, volt, hogy hosszabb időre elmentem, kujtorogtam. Erzsi mindig visszafogadott… De azért én nem voltam olyan nagyon rossz férj, mint ahogy ti gondoljátok kívülről. Mert azért annak a negyede sem igaz, amit rám fognak. De Sári mindig az első volt. Ha szöveget tanultam, és ő odajött, már dobtam is a hátam mögé a példányt. És mentünk, ahova Sári akarta. Ez egyébként a mai napig így van. Amikor az Udvarossal összebútoroztunk, akkor is volt Sári. Sári a mindenek előtt volt… És amikor annak vége lett, akkor hazamentem, mert előbb meg kellett azt beszélni, hiszen azért négy évig oda voltam. Persze hogy mindig hazamentem. Tudod, az ember igazi otthonának van egy, most nem azt mondom, hogy illata, de mondjuk azt, hogy szaga, de most ne valódi szagra gondoljunk.”
„Sári a főnök”
Amikor Erzsi meghalt, Gyuri, vagy ahogy mindenki szólítja, Tyutyu, akkor is hazament, de akkor már nem volt otthona. Minden más volt. „És akkor Sári elkezdte lecserélni a dolgokat. Elhozta a raktárból anyám bútorait, és kidobálta, amik ott voltak. Igen, Sári a főnök, mindig ő volt a főnök. Születése óta ő a főnök. És én ezt tudomásul veszem, mert ezt is a nagyapámtól tanultam, hogy ’tudni kell hátralépni, kisfiam.’ És ez nagyon fontos. Egyébként a nagyapám azt is mindig mondta, ’légy szabad. A lelked legyen szabad, fiam.’ Ha az ember ezt megérti, akkor él vele. Nekem olyan szerencsém volt, hogy én valahogy mindig tudtam ezzel élni.”
„Elég hitványka”
Kétlaki életet él, hol Budapesten, hol Kékkúton van. Ennek az ingázásának is van története. „Háború utáni gyerekek voltunk, Pesten születtem a Bethesdában 1948-ban. Anyám mesélte, hogy amikor kicuppantam belőlem, így fogalmazott: ’Akkor az orvos megfogta a bokádat, megemelt, és azt mondta, elég hitványka.’ Szóval így kezdődött a karrierem… Pesten akkoriban nem volt kaja, ezért hároméves koromig Révfülöpön laktam a nagyanyáméknál… Aztán elkezdtem otthon hiányozni, hazavittek, viszont a nyarakat később is Révfülöpön töltöttem.” Aztán kinőtték a révfülöpi házat, és vettek egy romos épületet Kékkúton 1988-ban, amikor már Sári is megvolt. Azóta nem egy, hanem két otthona van. Ha otthonnak lehet mondani, amikor évtizedes házasság után egyedül marad az ember.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
