A Nyerő Páros korábbi évadait rendszeresen nyomon követte Simon Attila és felesége, Erika, így szóba került már köztük, hogy ha felkérnék őket, szívesen vállalnák a játékot. Erre idén sor is került. A műsort nyáron vették fel, Erika erre az időre szabadságot vett ki a munkahelyén, a bankban, Attilának viszont szerencséje volt, hiszen akkora már pont nem voltak meccsei. A 9 és 13 éves lányukra addig Erika egyik barátnője vigyázott, aki a felvétel idejére odaköltözött hozzájuk.
Egy teszetosza lánykérés
Minden bizonnyal ők ismerik egymást a legjobban a játékosok közül, hiszen 19 éve vannak együtt. „Egy szórakozóhelyen találkoztunk, egyéjszakás kalandnak indult az az este… A kaland elmaradt, helyette ismerkedtünk, főleg beszélgettünk, aztán a következő napokban is. Hamar beleszerettünk egymás tiszta szívébe – meséli Simon Attila és azt is, hogy Erikának korábban volt egy tíz-, neki pedig egy közel ötéves kapcsolata. Amikor találkoztak, épp a „tombolós” időszakukat élték, amibe sok minden belefért. – Összejöttünk, és mindketten éreztük, hogy ebből egy hosszú távú kapcsolat lesz. Akkor lettem ebben teljesen biztos, amikor édesapám beteg lett. Erika rengeteget segített, vitte kemoterápiára, ott volt mellette, sokszor helyettem is, amikor én edzettem vagy fociztam” – mondja a gyermeki álmát megvalósító, az első osztályban is futballozó sportoló. Attila végül 2006-ban a Vörös-tenger partján, ahogyan fogalmaz, némi teszetoszázás után kérte meg szíve hölgyének kezét.
„Mi egy vehemens pár vagyunk”
Az esküvő azonban még odébb volt, 2011-ben megszületett Liliána, majd négy év múlva Jázmin. Csak ezután keltek egybe. „Azért vállaltunk előbb gyermeket, mert szerettük volna ezzel is gyógyulásra ösztönözni beteg édesapámat, sajnos ez nem sikerült – teszi hozzá Attila, és elárulja, hogy kapcsolatuk első tíz évében Erika volt a húzóerő odahaza, főleg az ő sportkarrierje, gyakori távollétei miatt. Jázmin születése után viszont fordult a helyzet, Attila lett a stabil bázis, ám akkor már gyűltek a felhők a fejük fölött. – Mi igen vehemens pár vagyunk minden téren, ez pedig nem csillapodott a mai napig sem. De akkoriban, hat éve félrecsúszott köztünk a kommunikáció, személyeskedtünk veszekedés közben, szavakkal bántottuk egymást, Erika besokalt. Komoly veszélybe került a kapcsolatunk, és bár nem költöztünk szét, nem volt köztünk intimitás. Ez komolyan megijesztett. Figyelmesebb lettem, a beszédstílusomon is változtattam. Én javasoltam, hogy menjünk el párterápiára is. A második ülés előtt összevesztünk, így csak én mentem el, de Erikánál ez szerencsére úgy csapódott le, hogy tényleg mindent meg akarok tenni a házasságunkért. Kínkeserves nyolc és fél hónap volt, mire újra egymásra találtunk, és kezdtünk újra összecsiszolódni. Még ma is csiszolódunk, hiszen egy kapcsolatért mindennap tenni kell.”
A boldogság titka a hála
A leckét megtanulták, s ma elégedetten és boldogan élnek a 16. kerületben. „Itt nőttem fel, itt építkeztünk, a lányok abba az általános iskolába járnak, ahol én is tanultam. Nekem több szabadidőm van, mint a feleségemnek, így hozom-viszem a lányokat kézilabdaedzésre. No meg főzök is néha, az olasz konyha a specialitásom, a tészták, a tengeri herkentyűk. Ami viszont csak az én reszortom, az a kert, a hobbim, a szenvedélyem – mondja nevetve Attila, majd hozzáteszi: élete büszkeségei a gyermekei. – Életigenlő ember vagyok, szeretek és tudok élni, és hagyom, hogy Jázminék is legyenek gyerekek. Ha úgy alakul, másszanak fára, játszanak, ugyanakkor ha vannak feladataik, a tanulást se hanyagolják el. Igyekszünk lazábbak lenni az átlagnál, de próbálunk következetesek maradni – árulja el a sportoló, aki szerint a boldogság kulcsa a hála. – Mindig lehetne több, igen, sőt lehet irigykedni a szomszéd zöldebb fűjére is, de nincs értelme. Élvezni kell az életet, és hálát adni azért, ami van. Ha hálás vagy, akkor elégedett és boldog is.”
Egy asztalnál
Akárki is főz, a család törekszik arra, hogy a legtöbb este együtt vacsorázzanak. „Pár éve Lili kérdezte meg, mi miért nem töltjük együtt az estét az asztalnál – vacsorázzunk együtt! Vitt az élet, a mindennapok, az otthoni feladatok, akkor evett mindenki, amikor tudott. De ha a gyerekek vetik ezt fel, akkor ez nekik fontos, gondoltuk, úgyhogy bevezettük, hogy együtt, főtt étellel zárjuk az estét. Ilyenkor a mobiltelefont is próbáljuk mellőzni.”
Kiemelt kép és fotók: RTL, Archív