Az elmúlt hetekben tomboló kánikula ugyanis alaposan megviselte a várandós Tornóczky Anita szervezetét. Ezért felkeresett egy kardiológust, hogy járjanak utána a problémának. Nagyon ráijesztett a családjára és az őt követő közösségre is. A főleg állatvédelmi témákkal foglalkozó közösségi oldalán is sokan aggódtak érte, miután beszámolt a panaszairól, és megmutatta a Holtert, amit huszonnégy órán át kellett viselnie. „Sokszor furán viselkedik a szívem, és ennek utána szeretnénk járni. Nyilván a plusz 15 kg, a vizesedés és a heti 4 edzés helyett nulla nem barátja a szívnek… Kaptam egy Holtert. A Holter gyakorlatilag egy 24 órás EKG, amely a szívből érkező elektromos jeleket rögzíti. A mellkasomra, a megfelelő helyekre egyszer használatos öntapadós elektródát rögzítettek, amikhez a vezetékek kapcsolódnak. A készüléket egy nyakba akasztható hordozható tokban kell viselni, és 24 órán keresztül nem szabad levenni, és víz sem érheti. Nem kényelmes 35 fokban – írta. Azóta szerencsére kiderült, hogy a vizsgálatok megnyugtató eredményt hoztak. – A szívultrahangom tökéletes lett, ahogyan a vérnyomásom, a pulzusom és a normál EKG-m is. És szerencsére úgy tűnik, a Holter eredményei sem mutatnak majd eltéréseket. Igen, most már kijelenthető: egyszerűen csak rosszul reagál a szívem a melegre, illetve a várandósság természetes velejárójára, arra, hogy nő a vérem mennyisége. Az is biztosan furcsa a szervezetemnek, hogy öt hónapja abszolút kímélő üzemmódba kapcsoltam. Hiszen kétéves korom óta mindig sportoltam, még akkor is, amikor gerincműtét után voltam, vagy a motorbalesetemből épültem fel. Most azonban a sportolásra is nemet mondtam” – árulta el a Storynak.
„Vigyázni akarok erre a babára”
Igen, az aggódása érhető. Már a terhességhez vezető útja is tele volt buktatókkal. Persze az édes teher, amelyet huszadik hete a szíve alatt hord, mindenért kárpótolja. Ő, aki világéletében aktív életet élt, ma napközben is alszik, mert fáradékonyabb lett, és kellemetlenül érintik a hőingadozások, a pluszkilók… „Nagyon vigyázni akarok erre a babára már a fogantatása pillanatától kezdve. Mert az a lényeg, hogy ő a legnagyobb biztonságban legyen. Hozzá képest minden más másodlagos lett. Ezért igyekeztem már a várandósságom elejétől fogva minden olyan faktort minimalizálni az életemben, ami negatív hatással lehetett volna rá. Ez azzal is együtt járt, hogy nagyon tudatosan elkerültem eleinte minden potenciális stresszforrást: gyakorlatilag kiiratkoztam a saját életemből. Az én igencsak pörgős mindennapjaimra egészen eddig nem a nyugalom és a pihenés volt a jellemző, de annyira egyértelmű a cél, hogy ezért bármit beáldoz az ember” – mesélte korábban a Best magazinnak.
„Tehermentesíteni kell”
Miklós ott segít, ahol csak tud. Anita nem hagyta ugyanis abba a munkát, csak kisbabájuk érdekében megtanult mára nemet mondani. Ezt azt jelenti, hogy leszámítva azt a néhány személyes találkozót, ahol ez elkerülhetetlen, főként online konzultációk keretében segít a gazdiknak. És bár voltak nyarak, amikor folyamatosan legalább harminc kutyára vigyázott, amíg a gazdijaik nyaraltak, mára ebből is jóval kevesebbet vállal. Minden problémát persze így sem tud elkerülni. „Nyolc saját kutyám van. A legidősebb, Mini pont akkor döntött úgy, hogy olyan beteg lesz, hogy nem bír majd járni, amikor teherbe estem. Májgyulladása lett, hétszer kellett újraélesztenem. Éjjel kettőig is ott voltam vele az orvosnál, mert annyira kellett neki a biztonság, és olyan magának való kutya, hogy a páromhoz nem kapcsolódik. Miklós azóta is sokat segít a gondozásában, és ami különösen nagy áldozat, etetéskor ő is felkel a kutyákhoz minden hajnalban 5 körül. A nagyobbakra pedig egy hónapig egy barátom vigyázott, hogy ne rángassanak séta közben. Mostanra ők is hazaértek, de amikor nem vagyok túl fitt, akkor szintén Miklós az, aki elviszi őket sétálni. De amikor együtt megyünk olyan helyre, ahol tudnak futni, a kocsiig akkor is a párom hozza le őket. Ezekbe a feladatokba már tehermentesíteni kell, de abból a szempontból, hogy otthon hány kutyának nyitom ki az ajtót, hogy kimenjenek a kertbe, nincs különbség. Amikor pedig pihenek, nagyon élvezem, hogy a macskám végre az én hasamat dagasztja. Lerobbantani sem tudom magamról, pedig régen csak a páromhoz bújt.”
Kiemelt képek: Sándor Berill, Archív
