Dolhai Attila lánya: „A szüleim házassága számomra bizonyosság, hogy lehet szépen élni egy művészi karrier mellett is”

Háromévnyi alapképzés után, júniusban diplomakoncerten mérettetett meg Dolhai Attila lánya, Luca. A Zeneakadémia Solti-termében tartott bő egyórás produkcióban a klasszikus magánének szakos hallgató elkápráztatta a közönséget és a tanárokat. „Nemcsak a család, de más jelenlévők is hosszan tapsoltak, mi pedig a feleségemmel, Vikivel egyszerre sírtunk és nevettünk a büszkeségtől” – mondja Dolhai Attila.

„Apunak nagy szíve van”

A diplomakoncert mérföldkő volt Luca életében, de a tanulmányok folytatódnak, hiszen mesterképzésre jelentkezett. „A Zeneakadémián tanultam, és ugyanide felvételiztem mesterképzésre is. Hogy mi leszek, ha nagy leszek? Szeretném úgy érezni, hogy erről nem most kell döntenem. Mindent kipróbálok, amit felkínál az élet mint lehetőséget, természetesen az énekművészi pálya keretein belül, de nem szeretném csak egy irányba behatárolni saját magam – mondja a fiatal tehetség. – Apukám egy nagyon szerethető és jó ember, amit, azt gondolom, az emberek éreznek, így negatív hozadékát nem tapasztaltam az eddigi szakmai életem során a Dolhai névnek. Éppen ezért szívesen énekelek vele, hiszen ez mind a kettőnk számára egy bónusz. Augusztus 9-én például Siófokon lépünk fel a Best of Dolhai koncerten együtt. De nem is mint művészre, hanem mint édesapára tekintek rá. Persze büszke vagyok arra, hogy felépített egy szép karriert, de soha nem a művészt ölelem meg, hanem az édesapámat. Anyukám és apukám nekem együtt példakép. A házasságuk számomra bizonyosság, hogy lehet szépen és kiegyensúlyozottan élni egy művészi karrier mellett is – mondja kedvesen Luca, és elárulja, ami édesapjáról először eszébe jut, az az, hogy nagy szíve van. – Legyen szó arról, hogy amikor csak tud, segít a gyerekeinek, a családjának, az egyházközösségnek, akár az utca emberének, bárkinek és bárhol. A másik, ami rögtön bevillan, amikor nyári estéken együtt beszélgetünk a kertben, zenét hallgatunk, mindenki mesél kicsit arról, hogy éppen mi foglalkoztatja. Sokszor mondja ilyenkor, semmi nem számít, csak az, hogy mennyi időt töltesz azokkal, akik fontosak neked és akiknek fontos vagy. A többi az csak illúzió.”

Mit kívánhat egy szülő?

Az édesapa pedig büszke elsőszülöttjére, tudja, mennyi munka és alázat kellett ahhoz, hogy Luca elérje a célját. De ugyanúgy büszke két kisebb lányára, Emmára és Annára is. „Nálunk most minden a felvételikről szól – mondja Attila. – Hiszen Emma idén érettségizett, fantasztikusan rajzol, építésznek készül, és várjuk az egyetemi felvételi pontokat. Anna pedig, aki 14 éves, előkészítő évet zárt a Balettintézetben, ő is felvételizett, hogy itt tanulhasson tovább. Mi az édesanyjukkal soha nem erőltettünk rájuk semmit, ők hozták meg a döntéseiket, persze ott voltunk mellettük, beszélgettünk a terveikről, lehetőségekről, várható nehézségekről. Kerényi Imre mondta nekünk mindig kezdő korunkban: ’Csak ne legyenek boldogtalan színészek, az senkinek sem jó.’ Mi is így vagyunk ezzel, csak legyenek boldogok, és találják meg az örömüket a szakmájukban és az életben. Mi mást kívánhat egy szülő?”

„Igazi kihívás párra lelni”

Attilának ez sikerült, fantasztikus karrierje van, egy ország rajong érte, és a családi élete is boldog, idestova 25 éve van együtt feleségével, Vikivel. Tehát ha valaki, akkor ő tudja, milyen fontos a társ az életben. „Lányos apaként gyakran nyilatkoztam arról, hogy talán bekészítek egy puskát, ha a gyerekek nagyobbak lesznek, és alaposan megvizsgálom, ki udvarol nekik. Nos, puska nincs, udvarló van, és anélkül hogy elmondanám, kinek vagy kiknek van, azt elárulom, hogy örülünk, szurkolunk, figyelünk – mondja nevetve Attila, tudván, ezzel a lányos apák már csak így vannak. – Emlékeim szerint nekünk egykor könnyebb volt ismerkedni, párt találni, mint a maiaknak, legyen szó akár a gyerekeim korosztályáról vagy az idősebb egyedülállókról. Sok okból nehéz dolog ez, igazi kihívás, szóval ha valamit kívánhatnék, az az lenne, hogy olyan párra, társra leljenek a lányok, akik engem is megnyugtatnak, és akik szemé­ben látom a becsületen kívül a lányok iránti őszinte rajongást, szeretetet is.”

Kiemelt kép: Archív