A lakásban csillagszóró illata száll, azt pedig Doszpot Evelin már nevetve jegyzi meg, hogy ilyenkor náluk mindenhonnan fényfüzérek lógnak, és a lakás minden szögletében egy-egy angyalka vagy rénszarvas jelzi, elérkezett a család legkedvesebb időszaka. Doszpot Péteréknél ilyenkor minden a csodavárásról szól.
Hanna is hazatér
Az első számú „szerelem”, a legidősebb lány, Hanna külföldön tanul, de az ünnepekre ő is hazatér. Így 24-én reggel, ahogy mindig, pizsamában bontogatják együtt az ajándékokat. „Az ikrek, Zia és Zoé szerintem idén azért is várják a decembert mindennél jobban, mert végre itthon lesz a tesójuk. Pedig Hanna a szó klasszikus értelmében sokáig nem számított jó testvérnek, mert nem adott túl sokat magából. De talán éppen ez az oka, hogy mégis úgy néztek fel rá, mint egy félistenre. Két éve szó szerint azért imádkoztak, hogy ne vegyék fel egy barcelonai egyetemre, mert akkor nem lesz mindig itthon, és sírva engedték el Belgiumba is. Bőgtem én is, amikor Hanna nem látta. Mert hiába éreztem már gyerekkora óta, hogy belőle kozmopolita lesz, anyaként megélni, ahogy végleg elszakad az a bizonyos köldökzsinór, nehéz pillanat. De hihetetlen büszkeség őt most látni: önálló, szinte kész ember, jól tanul, főz, mos, takarít is, tökéletesen ellátja magát” − meséli Doszpot Evelin.
Cukorbabák
Nem volt mindig ilyen egyértelmű, hogy ezeket az akadályokat bármelyik lány könnyedén veszi majd. Evelin őszintén mesél róla, hogy ha közte és férje között az elmúlt tizennyolc évben valaha nézeteltérés akadt, az az eltérő gyereknevelési elveikből fakadt. „Doszi a világ legszerencsésebb pasija. Két fia született az első házasságából, és amikor összekerültünk, nekem már megvolt Hanna, így lett egy lánya is. Hannával azonnal egymásra ’kattantak’. Olyan nagy lett köztük a szerelem, hogy sokáig nem is volt egyértelmű, lesz-e valaha közös gyerekünk. Mert ha el lehet kényeztetni egy lánygyerekeket, Doszi azt megtette, és teszi ma is: szerintem mindent elront, amit egy lányos apuka elronthat. Mert a szó legnemesebb értelmében kiszolgálja valamennyi lányát. Miközben én frászt kapok még a gondolatától is, hogy a lányainkat úgy kezelje, mintha cukorból lennének. De egyszer visszakérdezett mosolyogva, miközben érveltem, kiket kényeztessen, ha nem azokat, akiket a világon a legjobban szeret, és persze igaza van. Hiszen minden gyereknek ilyen apa kellene, mint amelyen Doszpot Péter. És végül is Hanna példáját látva, talán tényleg nincs veszve semmi. Hiszen ő sem lett az a tipikus Borsószem királykisasszony attól, hogy nagyon, de nagyon szeretve volt nagyon kicsinek, és van a mai napig, pedig már felnőtt nő” – meséli Evelin.
Nem kettő, hanem öt
A kisebbek, Zia és Zoé érkezésével lett teljes a családi kör. Most éppen felvételire készülnek, talán ez az egyetlen tény, ami egy kicsit stresszelősebbé teszi az idei karácsonyt. Hiszen most rajtuk a sor, hogy az ő álmaik is valóra váljanak. „Tipikus mozaikcsalád vagyunk, hiszen Doszi első házasságából is van két fiunk egy-egy fiúunokával, és itt van Hanna, akinek bár nem a vér szerinti apja, mégis első pillanattól úgy szereti, ahogy én az ő fiait. Márk a legidősebb, ő 37, Gergő 34. Amikor arról mesélünk, hogy hány gyerekünk van, gyakran mondják, jó korán kezdtem az anyaságot – nevet Evelin. – Családként tekintünk magunkra, a féltestvér szó is gyűlöletes, hiszen ők mind az öten a mi gyerekeink, édestestvérek. Az ikrek 14 évesek lesznek jövő januárban. Zia tipikus csaj, aki nem is érti, hogy miért nem az én tizenegy centis magas sarkú cipőmben ballag majd májusban… Annyi idősen, amennyi most ő, én inkább fiús típus voltam. Olyan vagány, mint Zoé. De ők ketten elképesztő szimbiózisban vannak egymással, és még így is nagyon egy húron pendülnek. Abban biztosan, hogy az apjukat hogyan kell az ujjuk köré csavarni.”
Kiemelt képek: Olajos Piroska/fotocentral.hu
