Címlapsztori

Jakupcsek Gabriella: „Bosszant a mesterséges fiatalság­kultusz”

Azt mondja, ha az értelem nem kell a tévében, ő nem bánja, hogy most épp nincs jelen.

Rohanó világunk a televíziózásban is nagy változásokat hozott az elmúlt években. Manapság egyik pillanatról a másikra robbanhat be valaki úgy a köztudatba, hogy nem járja végig a ranglétrát, hanem azonnal tévés szerepkörben találja magát. A kérdés persze az, hogy a hirtelen jött siker mennyire szól hosszú távra. Jakupcsek Gabriellát faggattuk erről, a B oldalról, és hogy hogyan legyünk jóban az idő múlásával.

Vágó Istvánnal és Gundel Takács Gáborral egy talkshow-ban (Fotó: Gálos Mihály Samu/fotocentral.hu)

El vannak felejtve

A tévés szerint nehéz azzal a helyzettel mit kezdeni, hogy azok, akik a televíziózást alakítják, nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a 40 feletti korosztály kiszolgálására a politikai és a show-műsorokon kívül. „A nézettségi indexek alapján túlnyomórészt ez a generáció néz tévét, mégsem ők számítanak. Akik még érdekeset, értelmeset szeretnének látni és hallani, azoknak erősen az online felületeken kell kutakodniuk. És mivel ez a tévénéző generáció el van felejtve, nagyjából a 40 feletti tévés munkatársak is. Fájlalom, hogy a B oldalról elenyésző számban vannak képernyőn, főként a nők, miközben értelmes és érdekes műsorok jöhetnének létre, hiszen a világ televízióiban számtalan jó példa van erre. A pályafutásom 90%-ában talkshow-kat vezettem, de a Multimilliomos – Most vagy soha! kvízműsort kifejezetten élveztem. Lubickoltam ebben a szerepben. Az egyetlen nő voltam, aki Vitray Tamás és Vágó István után főműsoridőben kvízt vezetett, de itt meg is szakadt ez a folytonosság. Nem alakult ki kultúrája. Szívesebben hívnak minket bohóckodni, ami persze belefér, ha az ember a tudásával is jelen van a képernyőn. A mi tévés generációnk ugyanis még rendelkezik azzal. Mégsem erre van elsődlegesen szükség – magyarázza a tévés, aki szerint ennek a jelenségnek a civil emberek a legnagyobb elszenvedői. – Bosszant, hogy van egy mesterséges fiatalságkultusz, és 40 felett főleg mi, nők lassan kivonulunk a közéletből. A hétköznapi ember pedig nem lát maga előtt egy szépkorú példát, és ezért nem szembesül azzal, hogyan kéne jól kezelni az idő múlását. Mindeközben az is bánt, hogy noha a fiatalok hamar lehetőséget kapnak, ugyanolyan hamar el is dobják el őket.”

A Jakupcsek Plusz vendégeivel (Fotó: Archív)

Mindenki ugyanazt csinálja

Az ismert, nagy tapasztalatú műsorvezetők ma már jobb híján az online térben próbálkoznak, de szerinte ott meg túl sok az egyforma műsor. „Nagy gondom a YouTube-bal, hogy egy és ugyanaz a séma. Korlátozottak a lehetőségek, ezért mindenki ugyanazt csinálja, és körbevendégeskedjük egymást. Arról nem beszélve, hogy keverednek a fogalmak, és a rádiós műfajt nevezzük ma videózásnak vagy televíziózásnak. Pedig ezeknek a produkcióknak szerény a képi és látványvilága, miközben a televíziózás ennél jóval sokrétűbb. Arról már nem is beszélve, hogy körülbelül annak nincs YouTube-csatornája, akinek fogműtétje volt, és épp borogatja magát. Óriási az önjelöltség az online térben, és a világon semmilyen szűrő nincs odafenn, ami a minőséget illeti” – mondja, és nem is akar beállni a sorba. A nemzetközi online műsorok között viszont szerinte kiválóak vannak, azok közül bármelyikbe szívesen belevágna. De a fókuszban most a könyve áll, jelenleg A napos B oldal című, amivel társadalmi párbeszédet szeretne elindítani, és elérni azt, hogy az emberek merjenek beszélni arról, ami igazán foglalkoztatja őket.

A nézők nem felejtették el (Fotó: Vörös Szilárd/fotocentral.hu)

Elfogadja az idő múlását

A műsorvezető szerint a társadalom az idő múlását mindig negatív előjellel azonosítja, és a hiányokra világít rá, holott a korosodás megannyi jót is hoz magával. „Nem azon kell keseregni, hogy megy az idő, hanem azt kell megtalálni, mitől jó az a rész, ami most jön. Nem azzal kell foglalkozni, amire nincs ráhatásunk, hanem azzal, amire van. A szemléletükön kell változtatni – mondja. Persze az ő életében is el kellett telnie egy bizonyos időnek 40 fölött, hogy oda érkezzem, hogy bátran meg tudjon fogalmazni dolgokat. – Én a nyilvánosság előtt kell, hogy megéljem az idő múlását, szemben másokkal. Persze meglehet, ők meg adott esetben pont hogy a figyelemnélküliségben szenvednek. De higgyék el, egyik sem könnyebb a másiknál. Kevesen kezelik jól, hogy az évek mennek, én már megküzdöttem vele. De pontosan tudom, mitől érzem jobban magam, és azt csinálom. A munkám része, és egyben az egyik legnagyobb szórakozásom, az olvasás. Rendszeresen utazom a barátaimmal, figyelem a világot, és tapasztalatokat gyűjtök. Emellett pedig megpróbálom magam olyan emberekkel körbevenni, akik töltenek. Erre van ráhatásom.”

Kiemelt képek: Archív

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story őszi különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!