Minden olyan más most, mint négy éve, az első közös gyermekük születésénél. Akkor Németh Kristóf és a felesége, Zita egy kétszobás budai lakásban éltek, ahol egy éjszakai etetésnél ébredt az egész család, sokszor még az általános iskolás Lóci is. Most Szentendrén mindenkinek adott a kényelme.
„Talán most babázunk utoljára”
Annak a sok kétségnek, ami szintén jelen volt az akkor még első gyermekes édesanya életében, mostanra szintén nyoma veszett. „Féltem tőle, hogy esetleg nem így lesz, de ekkora harmónia soha nem volt közöttünk Kristóffal, mint most. Levi érkezésekor még nem tudtam ennyire megélni a pillanatokat, mert arra koncentráltam, hogy mindent jól csinálok-e. Ha valaki garantálná, hogy két fiú után egy kislányunk is lehet, talán vállalnánk még egy gyereket, de az is megeshet, hogy most babázunk utoljára. Mindenesetre nagyon jó érzés, hogy két kis fej bújik egyszerre hozzám. Levente is szinte most született, és közben mindjárt négyéves lesz. Ami nehézséget jelent, az leginkább az, hogy Olivér picit hasfájós, így felborultak az éjszakák, hiszen elég gyakran ébredni kell hozzá. De még ezt is pozitívan élem meg. Hiába fárasztó, csak ránézek Levire – aki már ügyesen és egyedül alszik –, és arra gondolok, felesleges lenne emiatt kétségbeesni. Ez is elmúlik, nem marad így örökre. És ennek a nyugalomnak köszönhetően tényleg koncentrálhatok az igazán fontos dolgokra” – kezdi a boldog édesanya.
„Megmaradt a közös esti program”
Olivér már gügyög és éberen figyel Kristóf mély hangjára, aki boldog attól, hogy most minden olyan nyugodt, olyan idilli körülöttük. Zita nevetve meg is jegyzi: „Pedig Olivér születése után elköszöntünk egymástól: ’Szia, majd két év múlva újra találkozunk.’ Ennek ellenére megmaradt a fix esti programunk.” „Igen, egészen hihetetlen, mi sem erre készültünk, de tíz óra és éjfél között még kiülünk a teraszra beszélgetni, vagy ropival a kezünkben megnézünk egy filmet kettesben – árulja el Kristóf. – Mindig is éjjeli baglyok voltunk, de az a lazaság, ami most Zitában van, nagyon tetszik. És bevallom, praktikus, hogy most mindenkinek külön hálószobája van, így nem keltik fel egymást a gyerekek” – meséli.
„Már szervezzük a programokat”
Az éjszakázásokért cserébe Kristóf viszi a reggeleket. „Levi ébreszt engem, reggelit készítek, már szinte a kisujjamban van az amerikai palacsinta receptje, ami most az egyik legnagyobb sláger itthon a hétvégéken. Zitának is megcsinálom a kedvenc tejeskávéját, közben Levi felöltözik, és együtt megyünk óvodába. Az autóban kitaláljuk, aznap milyen apa-fia programot szervezzünk délutánra. Különösen jó érzés, amikor úgy alakul, hogy lefárasztva és – az uszodás napok után – illatosra ’sikálva’ viszem haza, megkímélve az anyukáját a kötelező esti rutintól. Helyette Zitának is jut elég ideje Olivér mellett Levivel még az esti alvás előtt játszani, beszélgetni, összebújni. Bevallom, olyan jól sikerülnek ezek a mi kettesben töltött, huncut, fiús délutánjaink, hogy Zita megjegyezte: lassan neki kell tepernie a nagyfiú kegyeiért. Most, hogy letelt a gyermekágyi időszak, mindenki egészséges, így végre már négyesben is szervezhetünk kirándulós, babakocsis programokat.”
„Kezdek visszatérni”
Kristóf gyesre ment a nyáron, de az őszi szezon a Fórum Színházban is elkezdődött. „Most kezdek visszatérni a munka világába. Idén azonban jóval kevesebb szereplést vállalok, cserébe több lesz az üzleti munka, ami azt jelenti, hogy inkább irányító producerként veszek részt a színház életében. Így próbálok minél több időt a családommal lenni.”
„Olivér vízben született”
Nem csak a mindennapokra, a szülés pillanatára is kész terve volt a családnak. A csomagok már hetekkel a kiírt időpont előtt ott álltak az előszobában. Levente hátizsákjával együtt, arra az esetre, ha Olivér éjszaka érkezne… „A megérzés bejött, augusztus 3-án még ugyanúgy elaltattuk Levit, és éjfél után nem sokkal mi is lefeküdtünk aludni, majd egy órával később elfolyt a magzatvíz. Levi tudta, ha sötétben ébresztjük, az azt jelenti, hogy neki a nagymamához kell menni, és bár arra számítottunk, lesz majd pityergés a részéről, amiért nem jöhet velünk a szülőszobára, ebben is olyan nagyfiús lett egyszerre. Így végül rendben beértünk a kórházba, ahol még volt időnk egymással viccelődve otthonossá varázsolni a szülőszobát. Harmadjára élhettem át az apás szülés csodálatos pillanatát, az izgatottságom ugyanaz volt, de már tudom, szerepem főleg azután van, hogy a szülőszobában a Michael Bublé-típusú dallamokat felváltja az AC/DC. A vajúdás legnehezebb szakaszát Zita a kádban töltötte, Olivér így vízben született. Gyönyörű pillanat volt” – árulja el.
Féltékenységnek nyoma nincs
A család legkisebb tagjának „kiszületését” – mert a büszke, óvodás nagy tesó ezt így hívja – mindenkinél jobban várta Levente. Végre belőle is báty lett, aki majd ugyanúgy példát mutathat, ahogy neki Lóci, és mindenre megtaníthatja a legkisebbet. A szülők megnyugodtak, mert hét héttel Olivér születése után Levente továbbra is ugyanolyan lelkes, mint az elején volt. Nem tapasztalnak féltékenységet, dühöt vagy haragot, amiért lett egy testvére, aki „ellopta” tőle az anyukáját. Pedig ezzel is sokan riogatták a szülőket, akik viszont megfelelően felkészítették Levit a tesó érkezésére. „Hihetetlen, hogy egyszerre milyen nagyfiú lett! Miközben hintázik, mászókázik, eszik, öltözik, egyszóval éli az óvodás mindennapjait, sosem felejti el megjegyezni: egy kisbaba ilyesmit még nem tudhat, de majd ő megtanít Olivérnek mindent. Látom, folyamatos a feldolgozás benne, hogy belőle is báty lett, és jönnek elő az emlékek, mi mindent is tanul ő Lócitól” – meséli.
„Olivér mellett jut időm magamra is”
Kristófék szomszédságában él a sógornője is a családjával, ahol szintén három gyerek van. A legkisebb mindössze hét héttel idősebb, mint Olivér. Nem is kérdés, milyen könnyebbség ez a mindennapokban. „Ha épp Kristóf nem ér rá, akkor a testvéremmel megosztjuk a feladatokat. Egyikünk az ovisokat viszi, a másikunk itthon marad a babákkal. De rengeteg másban is segítségemre van a nővérem a tapasztalataival, amellett, hogy még a babaruhákat is megörököljük tőlük. Olivér ügyes baba, nem panaszkodhatom, anyatejes, aki mellett jut időm a családi feladatokra és magamra is. Most úgy élek, ahogy gyerekkorunkban megálmodtuk a testvéremmel. Hiszen még akkor megbeszéltük Zsuzsival: felnőtt korunkban szomszédok leszünk, és együtt babázunk. Azt hiszem, ennél csak az hangzik jobban, hogy karácsonykor már legalább tízen üljük körbe a fát” – jegyzi meg Zita.
A legnehezebb ügy
Kristóf rutinos édesapa: pelenkáz, fürdet, és négyéves fia figyelmét is bármikor leköti. Azt mondja, volt ideje belejönni, hiszen Lócival átélte mindezt. Az első fia azonban már 16 éves, és arról, hogy mi következik most az életükben, fogalma sincs. „Egyelőre tanulom, hogyan kell lereagálni egy hozzám hasonló Skorpió kamasz akaratát, és a helyén kezelni, hogy nem azért nem tölt velem elég időt, mert nem szeret, hanem azért, mert felnőtt, és a haverok, a tanulás meg az élsport mellett nincs már rám annyi ideje, mint régen. Ez most számomra a legnehezebb, hiszen ilyesmiben még sosem volt részem.”
Kiemelt képek és fotók: Forgács Bea
