Hajnalok hajnalán TEK-esek törték rá az ajtót Lajcsira és a családjára 2015 őszén, ezután a trombitás négy hónapra előzetes letartóztatásba került. Víz-, gáz- és áramlopással vádolták meg, az ügyben hét év után, tavaly decemberben ítélet született: három év hat hónapra börtönbe kell vonulnia. A Story Hajdú Péter YouTube-csatornája, a Frizbi TV felvételén találkozott a trombitaművésszel, aki tervei szerint az utolsó interjúit adta. Borús jelenről és reményteli jövőről mesélt nekünk – lapzártánkkor még szabad emberként.
Elveszett idő
Lajcsit hallgatva érdekes kettősség volt érezhető. Amikor Hajdú Péterrel a büntetőügyéről beszélt, erős és határozott volt, de ha a gyerekei, a betegségei vagy a boldogság került szóba, elérzékenyült, és a felvétel alatt el is sírta magát. „Aki ismer, tudja, hogy nagyon érzékeny, lelkis ember vagyok. Sokféle érzelem dúl bennem. Úgy érzem, még van erőm, de azért kicsit elfáradtam ebben az egészben. Hét éve börtönben élek, a saját ügyem tart fogva, és ezt az időt, már semmi sem adja vissza nekem – kezdte a felvétel után a Storynak Lajcsi. Ekkor már tudott volt, hogy elsőfokon elutasították a halasztási kérelmét, amit az egészségi állapota miatt adtak be. Ez pedig azt jelenti, bármelyik nap börtönbe kerülhet. – Sokan bántanak, hogy meg akarom úszni a börtönt. Kérem, ezek az emberek gondolkodjanak el egy percre azon, hogy nem lenne-e egyszerűbb és gyorsabb letudnom azt a kicsivel több mint egy évet, amit ténylegesen le kéne ülnöm, mint orvoshoz járni és kérelemre szorulni. Ha egyet kívánhatnék, az az lenne, legyek már végre túl ezen az ügyön, de úgy, hogy ne tegyék kockára az életem!”
A családjára mindig mindenben számíthat
Lajcsi keserű, de elismeri, azért némi hozadéka is van hétéves vesszőfutásának. „Az élet egyszeri és megismételhetetlen, és én próbálom mindennek a jó oldalát nézni. Nekem ez az egész helyzet megújulást hozott, és rájöttem, hogy innentől egészen máshogy akarok élni. Visszavonulok a nyilvánosságtól, és kameramentes, nyugodt életet akarok élni – mondja, az újrakezdésbe pedig már ma belevágna, ha nem lebegne a feje felett a börtönbüntetés. Szerencséjére a családjára mindig mindenben számíthat. –Nekem a gyerekeim a legnagyobb támaszaim. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült őket megóvnom a szenvedéstől. Az elmúlt években nem tudták normális emberként élni az életüket. Valljuk be, Lajcsi gyerekének lenni az elmúlt hét évben nem volt épp leányálom. Sokszor bántották őket. Őket meg bántotta, hogy engem bántanak. De összetartunk, egy percig nem bomlott meg az egységünk. Édesapaként pedig a feltétel nélküli szeretetem mellett igyekszem kompenzálni őket mindenért. Nem véletlenül adok el mindent… Akkor vagyok nyugodt, ha tudom, hogy a jövőjüket biztosítottam.”
„Építgetek egy magánéletet”
A gyerekei mellett Lajcsi az öccsére, Istvánra is számíthat. „Az öcsém a legjobb testvér és legjobb barát egyben. Kitartott mellettem, ahogy az a pár barátom is, aki megmaradt – komorodik el egy pillanatra. – Rengetegen elfordultak tőlem, akik anno, amikor tévés döntéshozó voltam, nagy barátaimnak vallották magukat. A show-biznisz már csak ilyen. Arra mosolyognak, amerről süt a nap… De az élet nagy forgatókönyvíró, csak nehogy meglepje még őket.” Arról, hogy szerelem van-e az életében, csak szűkszavúan beszél, és kétértelműen fogalmaz. Pedig tavaly még reménykedett benne, hogy egy hosszú távú kapcsolat van alakulóban az életében. „Építgetek egy magánéletet, de bármit mondtam eddig, abból butábbnál butább teóriák születtek. Úgyhogy ha van is párom, azért nem beszélek róla, hogy megvédjem őt mindentől.”
Zongora és jazz
A kamera már nem, de a zene akkor is fontos része marad Lajcsi mindennapjainak, ha új életet kezd. „Semmiképp sem szeretnék unalmas életet. Tartalmasat akarok, csak másképp, mint eddig. Képtelen lennék letenni a hangszerem, úgyhogy amennyire lehetséges, a trombita marad, de mellé előkerül majd a zongora és a pop- és a jazz-zene is. Ugyanis képzett zeneművész vagyok, akinek még van új a tarsolyában.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
