Gratulálunk az eljegyzéshez. Jöhet a hét országra szóló lagzi?
Edina: Márkék hagyományait elnézve nem hiszem, hogy ezt meg tudnánk oldani kicsiben. Csak a genderpartynk közel százfős volt. Az esküvő kapcsán pedig több száz ember neve merült már fel, de nem bánom. Kapható vagyok mindenre. Abszolút közös nevezőn vagyunk Márkkal, és úgy vagyunk vele, hogy adjuk meg a módját, mert ő először, és mindketten utoljára házasodunk. Hisszük, hogy a végállomásai vagyunk egymásnak, és hogy ez a szerelem örökké fog tartani.
G.w.M: Az életemben minden jó és rossz dolgot Isten tanításának tudok be, ő irányítja a sorsunkat, és számomra az egész esküvőnkben a legfontosabb rész az lesz, hogy az Úr előtt kelünk egybe. Történjék bármi, én életemben egyszer nősülök. Kulcsár Edinát veszem el, soha senki mást!
Mindezt megelőzi egy másik nagy nap. Tavaszra várják a kislányukat.
G.w.M: Próbáltuk, de nekünk valahogy nem sikerül lépésről lépésre haladni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A babánk nem váratott magára, de ha utat tör egy élet, akkor annak jönnie kell. Ő egy újabb csoda az életemben, és természetesen felülír mindent. Tudatosan építem a köteléket a testvéreivel, akik ha jönnek, az első dolguk Edina hasát megpuszilni. És hát meglátjuk, mit ad nekünk még a Jóisten. Annyi gyermekünk lesz, amennyit ő akar.
Edina: Nagyon örülünk, hogy a sors ilyen hamar megajándékozott minket egy közös gyermekkel. Ő lesz az, akinek sohasem kell elmennie tőlünk, ahogy a testvéreinek bizonyos időközönként. Ő lesz a kapocs a mozaikcsaládunkban, és egyben a gyógyír is azokra a napokra, amikor a többi gyermekünk nincs velünk.
És maradnak albérletben, vagy ennyi gyerekkel egy kertes ház a cél?
Edina: Sokkal nagyobb terveink vannak. Egy-két évig maradunk még itt, ahol most lakunk, de az álmunk egy hatalmas birtok. Mint a mexikói szappanoperákban, egy igazi „hacienda”, ahol a szüleinkkel, a testvéreinkkel, a mamáinkkal mindnyájan együtt élhetünk. Olyan rohanó világot élünk, nem kéthetente akarom látni a szeretteimet. Szeretnék nap mint nap összefutni velük a kertben. Meglátjuk, mi lesz belőle. Én személy szerint bármivel megelégszem, csak legyünk együtt, és legyen mindenki boldog és egészséges.
G.w.M: Én már idén is belefogtam volna az építkezésbe, de Edina nem akarta kitenni a gyerekeket még egy változásnak, és igaza van. Tökéletesen elvagyunk az albérletünkben, amiért voltak, akik megszóltak. Nekik csak annyit szeretnék kívánni, hogy egy ekkora változás után, mint amilyet mi, Edinával átélünk, nemcsak érzelmileg, hanem egzisztenciálisan is, ők is tudjanak fél év alatt olyan fedelet biztosítani a fejük fölé, mint amilyen nekünk van. Örülünk, hogy gyorsan találtunk egy szép környezetben lévő, hatalmas ingatlant, amiben mindenki kényelmesen elfér. Azt gondolom, ilyen életszínvonalat tartani inkább becsülendő, mintsem negatívum. És ez még mindig nem azt jelenti, hogy nincs a tulajdonunkban ingatlan. Csakis azt, hogy szeretünk itt lakni, és hogy nagyobb álmaink vannak az átlagosnál.
A Porsche és a Gucci sem átlagos. Ezek is álmok voltak, amik beteljesültek?
G.w.M: Abszolút. Nálam minden arról szól, hogy gyerekkoromban – mint minden utcagyereknek, hip-hop rajongónak – nagy álmom volt a jó cucc, a jó kocsi és a gazdagság. Boldog vagyok, hogy ezt elértem. De én ezért nagyon sokat tettem. Míg mások diszkóba jártak, én 15 évesen öt fellépést lenyomtam egy éjszaka, és több ezer kilométert utaztam. Nagyon sajnálom, hogy az emberek, ha meglátnak egy jó autóval, drága ruhában, nem azt szűrik le, hogy ebben mennyi munka, kitartás és alázat van. Arról nem beszélve, hogy a cigány származásom miatt ötször többet kellett tennem, bizonyítanom, mint másnak. De én a márkákkal nem akarok többnek tűnni, egyszerűen csak szeretném élvezni, hogy „megcsináltam”. Boldoggá tesz, amikor adhatok a szeretteimnek, és az is, amikor én magam beülhetek a drága autómba, drága holmikban, halkan megy a jazz-zene, és elkap az érzés: sikerült.
Edina: Nagyon büszke vagyok a szerelmemre, hogy mindezt megálmodta, majd elérte. Megértettem a gondolkodását. Fontos számára, hogy a szeretteit jólétben tudja, szép ruhában lássa, vagy épp az, hogy biztonságos autóval járjunk. Neki az az igazi boldogság, ha a családjának mindent meg tud adni. Ő a nagybetűs családfő. Régebben ezek a látszólag külsőséges dolgok, noha megtehettem volna, nem voltak ennyire jelen az életemben. De Márk teljesen más megvilágításba helyezte a dolgokat, és beláttam, igaza van. Mindketten nélkülözésből jöttünk, csak én fejben ott is ragadtam. Azt hittem, nekem nem szabad márkásabb dolgokban járni, vagy legalábbis mutatni, mert vannak, akik nem tehetik meg ugyanezt, ahogy korábban én sem. De mára rájöttem, hogy inspirálhatom is őket, hogy kitartó munkával minden lehetséges. Engem is motiváltak az ilyen emberek, és valahol miattuk is mertem nagyot álmodni. Persze én is látom, mennyire sok az aggodalom és a félelem az elmúlt időszakban, de akkor is azt érzem helyesnek, ha pozitívumot közvetítek, és nem arról beszélek, mekkora a baj a világban.
Ritka, hogy 26 évesen valaki ennyi mindent megteremt. Elismerésre méltó, ugyanakkor nem hatalmas teher mindezt fenntartani?
G.w.M: A férfi arra született, hogy felelősséget vállaljon a családjáért, és megteremtse számukra az anyagi biztonságot, jólétet. Én ezt kötelességemnek érzem, és elég korán meg is talált ez az alfahímszerep, hogy támogassam a szeretteim. De én ezért élek. 15 éves koromtól megéltem mindent, ami a sikerrel jár, és két opcióm volt: vagy lezüllök, vagy benő a fejem lágya, és egzisztenciát, családot alapítok. Nagyon józan voltam, és az utóbbi úton indultam el, és azon vagyok ma is. Semmi értelme nem lenne az életemnek, ha nem lenne családom, és nem lenne kivel megosztani a pénzt és a sikert. Szerintem még 10 évig porondon leszek, aztán lesöpörnek az újak. De mivel kiderült, hogy a producerkedésben is helyt tudok állni, később az lehet a másik, biztos lábam. De az is lehet, hogy egészen másra fogok vágyni, és elvonulok egy tóhoz, egy szép faházba, és ott élünk majd csendben, békében.
És most hogy élnek? Könnyen megugrották a kulturális különbségeket?
G.w.M: Származástól, kultúrától, mindentől függetlenül úgy élünk, ahogy minden házaspárnak kellene. Nem bántjuk meg egymást, kibeszéljük, ha bármi probléma akad. Együtt kelünk, együtt fekszünk. Mosolygunk és szeretjük egymást. Edina csodálatos otthont teremtett nekem, és abszolút egyenrangú partnerem. A legtöbb döntésemben kikérem a véleményét, mert okos nő, és nagyon jó rálátása van mindenre. Egy csapat vagyunk. A munkához pedig úgy állok hozzá, hogy ha van kedve, dolgozhat, ha nincs, akkor ne dolgozzon.
Edina: Az elején még nagyon bennem volt a régi énem, aki megszokta, hogy hajtania kell. De aztán Márk szép lassan meggyőzött, hogy ne vegyem el tőle a becsületét azzal, hogy a felelősségviselés nem rajta van. Ő így szocializálódott, és én ezt elfogadtam. Ezáltal pedig változtam, és jó érzés, hogy már nem kell hajtanom. Nyugodtabb vagyok. Ő olyan férfi, akinek tekintélye van, a szavának súlya, így a várandósságomat is teljesen másképp élem meg. Nem a munka az elsődleges, hanem a gyerekek és a meleg otthon.
Kiemelt kép: Borzi Vivien
