Apa és ma már felnőtt lánya, úgy tűnik, végre kezdenek egymásra találni. Amanda elmúlt harmincéves, tizenhárom éve, ahogy viccesen mondja, szeretik és gyűrik egymást programozó-villamosmérnök férjével, a kislánya, Mia is már nagyobb lány. Kozso sajnálja, hogy nemigen lehetett részese Amanda, sőt az unokája életének sem, de azt mondja, mostantól minden másképp lesz. A változást az hozta el, hogy Amanda író lett, az édesapa pedig végtelenül büszke rá. Ahogy mondják, ma már közös az érdeklődésük.
Nagy szerelem volt
Hogyan is kezdődött a Kozso család történet? Amanda édesanyja, az ugyancsak ismert énekes-műsorvezető, Kádár Mónika elbeszéléséből ismeri a kezdeteket. „Nagy szerelem volt anya és apa között, amikor anyukám várandós lett velem, apukám olyan boldog volt, hogy madarat lehetett volna vele fogatni. Ültek az autóban, mentek éppen valahova, apu anyura nézett, és azt mondta: ’Lányt szeretnék tőled, pontosan olyat, mint amilyen te vagy.”’ Az álom valóra vált, anya és lánya úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. Az édesapa lelkesedése és öröme azonban nem tartott soká, a hivatása, a zene, a koncertek elszakították őt a családjától. Több időt töltött a színpadon, útközben, mint otthon. Hároméves volt, amikor a szülei útjai különváltak.
„Elvitt a koncertjeire”
A kislány az édesanyával maradt, Kozso persze igyekezett, hogy mégis csak legyenek a lányával közös programok. Erre így emlékszik vissza Amanda: „Kicsi koromban gyakran elvitt a koncertjeire, többször voltunk külföldön, Amerikában is apával voltam először. Aztán amikor anya újból férjhez ment, én akkor 16 éves voltam, úgy döntöttem, inkább apához költözöm, kíváncsi voltam, hogyan menne az együttélés vele. Örült nekem, de továbbra is csak nagyon keveset foglalkozott velem. Én pedig éltem a tinédzserek felhőtlen, gondtalan életét, buliztam, szórakozni jártam, aztán elköltöztem tőle. Összeköltöztem a párommal, akihez 20 évesen férjhez is mentem, majd pár évre rá megszületett a kislányom. De senki ne gondolja, hogy a kamaszéveimet és a gyermekkoromat felügyelet nélkül töltöttem. Az anyai nagyszüleim folyton szemmel tartottak, segítettek, vigyáztak rám, ha kellett. Rengeteg szeretetet kaptam tőlük. A nagymamám óvónő, a nagypapám kohómérnök, ma már 81 éves, és a mai napig mindenben számíthatok rájuk. Apám még az esküvőmre sem jött el, nagypapa volt az, aki oltár elé vezetett. Ő a férfiminta az életemben. De ott voltak az apai nagyszüleim is, sajnos édesapám anyukája, a nagymamám már meghalt, festőművész volt. Ő adta át nekem a művészet szeretetét.”
„Családcentrikus, monogám alkat vagyok”
A most megjelent könyve által a kötelék kezd kialakulni apa és lánya között. „Az elmúlt évek alatt elsodródtunk egymástól, talán azért is, mert eddig nemigen volt közös az érdeklődésünk, ami összekötött volna minket. De talán most, hogy író lettem, hogy megjelent először Amerikában angolul, most itthon magyarul a könyvem, Szexidők a címe. Fontos szerepet játszik az erotika az életemben, a könyvem címe is erre utal, de az igazság az, hogy családcentrikus, monogám alkat vagyok. Fiatalkorom ellenére én tartom össze a nagy, majd’ harmincfős családot. Ünnepek, születésnap, ilyenkor mindannyian együtt vagyunk. Sajnos apa nem szokott eljönni…”
Kiemelt kép: Olajos Piroska, Sajtóklub RTL Klub/fotocentral.hu
