Sydney van den Bosch végül három ruhát választott a nagy napra, és a hagyománytól eltérően mindet megmutatta a szerelmének. „Nem akartam dugdosni, és nem is akartunk titkolózni. Meg egymásnak szerettünk volna tetszeni – mesélte mosolyogva. – Beni egy klasszikus esküvőre vágyott, illetve egy klasszikus öltönyre. Szerette volna, hogy ha majd sok-sok év múlva nézegetjük az esküvői képeinket, azok olyan hatást keltsenek, amik bármelyik korban készülhettek volna. Én meg örömmel engedtem el a csillámot, a flittert – neveti el magát. – Igazából az első ruhám nem volt kérdés. Évek óta a Leya Couture arca vagyok, és volt egy kampányfotózásom, ahol egy gyönyörű, letisztult, uszályos, ejtett vállú csodában tündökölhettem. Nos, ez annyira tetszett Beninek, hogy beállította háttérképnek… Egy pipa! Továbbá abban is biztos voltam, hogy nem mehetek úgy férjhez, hogy nem Merő Péter egyik ruháját viselem. Így ő álmodta meg azt a magas nyakú, testhezálló ruhát, amit a ceremónia után vettem fel. A menyecskeruhámat is ő készítette, ami meg egy fehér tütü volt.”
Sydney van den Bosch, ahogy a menyasszonyi ruhákon, úgy máson sem idegeskedett. „Bíztam a barátnőmben, akinek maximálisan átadtam a gyeplőt. Ez nálam nagy szó! És a párom legalább annyira kivette a részét a szervezésből, mint én, sőt a legtöbb szolgáltatót ő hívta, ha kérdés merült fel. De az égvilágon semmin sem idegeskedtünk! Akkor sem, amikor heteken át nem találtuk a megfelelő helyszínt. Aztán egyszer lementünk a Balatonra pihenni… Van egy kedvenc helyünk, amit imádunk, ahol fantasztikusakat lehet enni. Viszont nem szoktak esküvőket tartani… Majd jöttünk mi, akiknek sikerült rábeszélni őket!”
Így történt, hogy a szálloda lobbijából tánctér lett, hogy a lifttől elkezdve a folyosókon át a nagyteremig mindenhol az ő eljegyzési képeik lógtak. „Hogy például a szalvéta ekrü vagy krémszínű, hogy milyen ízű a torta harmadik vagy negyedik emelete, egyáltalán nem foglalkoztatott. A szervezés ezen részét a barátnőm intézte. Annyit kértünk csak, hogy a dekoráció fehér legyen, illetve egészítsük ki egy kis kékkel, ha már a Balaton mellett esküszünk. Amire viszont nagy hangsúlyt fektettünk, az a menü, illetve a zene. Ezek nélkül nincs lakodalom! Az ételt jó előre végigkóstoltuk, így többek közt a menüre tűztük a harcsapaprikást, a rántott húst, a kacsát, de gondoltunk a vegetáriánus vendégekre is. Na és a zenére. Személy szerint rajongok Gönczi Gábor zenekaráért, a Smile-ért, olyannyira, hogy ha nem lett volna jó nekik a dátumunk, akkor eltoltam volna… Szerencsére épp szabadok voltak szeptember 28-án, amikor végül Benivel egybekeltünk – mosolyodik el. – Hát az a nap maga volt csoda! Noha reggel még óriási viharra ébredtünk. Szakadt az eső, tombolt a szél. Mi mégsem törődtünk vele, szépen készülődtünk tovább a párommal. Igen, merthogy mi együtt öltöztünk, sőt az ölében ültem, miközben engem sminkeltek. És noha volt B tervünk rossz idő esetére – a szálloda egyik terme –, visszamondtam. Mindenképpen a szabad ég alatt szerettünk volna esküdni, így megkértük a vendégeket, hogy még ha csepereg is az eső, akkor is tartsanak velünk.”
Kiemelt kép: Bella Rose Wedding Photography és Vamos Wedding Photography
