Tökéletesen sikerült Dióssy Klári átalakulása, új, rövidebb, frufrus frizuráját szinte mindenki dicséri. A Ridikül műsorvezetőjének szívét is melengetik a gratulációk, kifejezetten élvezi, hogy jóval fiatalabbnak tűnik a koránál, és ezt sokan megjegyzik neki.
„Jó tükörbe nézni”
A műsorvezető helyzetét immár harmincnégy éve megkönnyíti, hogy adások előtt mindig sminkesek és fodrászok igazítják tökéletesre a külsejét. De ő is érzi, ahogy megy az idő, egyre nehezebb becsapni a kamerákat, amik ráadásul mindig tudnak többet mutatni korban és súlyban is. „Egy jó frizura nagyon sokat számít. Sokan megjegyezték az elmúlt hetekben, mennyivel fiatalosabb lettem. Ötvenéves elmúltam, így nem tagadom, nagyon élvezem ezt az érzést, ahogy azt is, hogy jó tükörbe nézni, mert kicsit keskenyíti az arcomat – nevet nagyot. – Rég megtanultam, mennyire nem mindegy, milyen a frizurája az embernek, még a hajszín is számít. Az enyém sötét tónusú. Eredetileg is gesztenyebarna vagyok, ez azonban kicsit több árnyékot vethet a szemem alá, ráadásul minél rövidebb, annál nehezebb a kábeleket, mikrofont elrejteni felvételek közben. Maximalistaként azért én ilyen apró részletekre is szeretek odafigyelni. Most azonban élvezem, hogy rövidebb, sőt, még tovább fogok rövidíteni rajta.”
„Egyszerű városi lány vagyok”
Klári a tévében műsorvezető, otthon feleség és édesanya, aki főz, mos, takarít vagy épp a fiával focizik. Nyáron a Tisza-tónál pihentek, és amikor csak tehetik, kerékpáros túrákat szerveznek. Így inkább a lazább stílusra szavaz, és leggyakrabban csak lófarokba kötve hordja a haját. Még harmincnégy év médiás múlttal is képes ezzel elrejtőzni, bár szándékosan még sosem tette. „Legutóbb a vasútállomás egyik jegypénztárosa kapta fel a hangomra a fejét, ismerős volt neki a Ridikülből, de a szemüveg és a hajviseletem elbizonytalanította. Egyszerű városi lány vagyok, de törekszem arra, hogy hétköznapi emberként is megfeleljek a rólam kialakult képnek.”
Kedves nosztalgia
Utoljára akkor viselt hasonló frizurát, amikor a férjével, Sándorral megismerkedtek. „Bár sosem mondta a férjem, a reakcióiból arra következtetek, benne éppolyan kedves nosztalgiát ébresztett ez, mint bennem. Ő a Bartók Rádióban komolyzenei hangmérnök, vagyis egy szakmában, mégis a másik oldalon dolgozik, mint én, ami könnyebbség, hiszen nem rivalizálunk, mégis megért. Sosem teszi szóvá, ha a nyaralásra is magammal viszek feladatokat, vagy a kocsiban nálam van egy paksaméta interjú, amiből fel kell készülnöm. És ez nagyon jó kis szövetségként tart össze minket. Ha nem így lenne, vagy a munkám, vagy a házasságunk ment volna tönkre, de ő tökéletes társ ebből a szempontból is, és az apaságból is kiveszi a részét. Én szigorú neveltetésben részesültem, apukám volt hozzám hasonlóan maximalista. Nem feltétlenül követem az ő nevelési elveit, csak az a fontos, hogy a fiam sikerélményekkel jöjjön haza az iskolából, és ez jól működik. Mátét kéttannyelvű iskolába írattuk, épp egy kisnyelvvizsgára készül, és rendszerint inkább az apukája segít tanulni a nyelvet, hiszen maga is élt kint Amerikában. Amihez ragaszkodom, az az, hogy az erős iskolai napok után legyen hol levezetnie a feszültséget, ezért heti háromszor atletizál. A zene azonban, annak ellenére, hogy az édesapjának és nekem is van zenei múltam, nem érdekli, de nem bánom. Máté igazi büszkeség, tízéves és nagyon jól tanul.”
„Új közösségbe tartozhatok”
Éppen egy éve, hogy Klári – életében először – rádiózni is kezdett. A Kossuth Rádió Délelőtt című műsorának egyik műsorvezetőjeként remek csapatra talált. „Kilenc éve lesz januárban, hogy a Ridikül műsorvezetője vagyok, és most nagyon élvezem, hogy egy új közösséghez is tartozhatok. Hiába a több évtizedes rutin, azt vallom, ha valahová bekerülünk, azt a nulláról kell elkezdeni, de nagy előnyöm, hogy csacsogós típus vagyok, nem esik nehezemre az ismerkedés. A munkám egy része otthoni felkészülés, ritkábban találkozom minden kollégával, de ennyi idő elteltével már érzem, hogy befogadtak, és teljes értékű csapattagként tekintenek rám.”
Kiemelt kép: Ridikül/Tőke Béla
