A halálba menekült a magyar tévébemondó

Kosztümben járt, a társaságában senki sem mert csúnyán beszélni. Úrinő volt, annak is nevelték Kolozsváron a szülei. Lénárd Judit ugyanis Erdélyben született ’28-ban. A kislány színésznő akart lenni, teljesült is az álma, 1950-ben diplomázott a Színművészeti Főiskolán. Tapsoltak neki többek között Debrecenben, Győrben, Budapesten. Többször konferált irodalmi esteken, rendezvényeken, koncerteken, így figyeltek fel rá az évtized vége felé az MTV-ben. Igent mondott a felkérésre, így 1960-ban ő is Tamási Eszterrel, Takács Marikával és Varga Józseffel debütálhatott a képernyőn. A lánya, Kata ekkor volt hatéves, egyedül nevelte őt, mivel a házassága tönkrement.

Judit lett az 1964-ben induló Delta első műsorvezetője, majd 1967-ben a Kapcsoljuk című irodalmi sorozat háziasszonya, de beszélgetett Rodolfóval is Képzőbűvészet című ismeretterjesztő sorozatban, mellette pedig mesélt is esténként a tévét néző gyerekeknek. Lénárd Judit a kor sztárja lett, de hiányzott neki a színház, hogy ne egy kamerába nézzen, hanem az emberek szemébe. Vágyott vissza a teátrumba, ám a direktorok úgy vélték, zavart okozna a nézőkben, ha feltűnne a színpadon egy bemondó… Aztán már nem az számított, hol dolgozik, mert a rák megtámadta a szervezetét. A kollégái előtt titkolta betegségét, csupán a családjával osztotta meg a rossz ­hírt, és azt, hogy áttétek is képződtek a szerveze­tében. Rettentően félt attól, ami rá várt, ezért hogy elkerülje a pokoli kínokat, végzetes lépésre szánta el magát: 1970. június 2-án az esti híradót még levezette, aztán kiment a közeli erdőbe, és önkezével vetett véget az életének. A lánya 16 éves volt ekkor, a tragédia után intézetbe került. Szülésznő lett, majd 55 évesen ő is tragikusan korán hunyt el.

Kiemelt kép: Fortepan/Rádió és Televízió Újság