Második önéletrajzi könyvében, a Presser könyve 2-ben több kollégájáról is mesél Presser Gábor, többek közt a ma 12 éve elhunyt Komár Lászlóról. A hatvanas években barátkoztak össze, amikor Komár elhívta billentyűsnek Pressert a Scampolóba. Nem sokáig dolgoztak együtt, mert Presser számára először az Omega, majd az LGT szekere lódult meg. „Komárt még a Vígszínházba is bekerítettem. Akkoriban nem túl jól mentek a dolgai, besummantottam a Képzelt riportba. Énekes-táncos szereplő volt… – írta a könyvében a zenész, akinek ezután jutott eszébe az ötlet, hogyan csinálhatna sztárt az addig szinte csak angolul éneklő Komárból. – Eleinte azt hitte, megőrültem, mikor cseresznyemag-köpködés közben felvetettem neki az Elvis, de magyarul lemezötletet. Izgatta is a dolog, meg húzódozott is, akarta is, meg nem is. (…) Arra gondoltam, így Komár megőrizheti saját magát, jó lesz a lelkének, és miközben Elvist énekelhet, mint régen, lehet, hogy ha jók a magyar szövegek, komoly közönséget is toboroz.” Hozzátette, azzal is segített Komárnak, hogy például a Mondd, kis kócos című dalnál zeneszerzőként tüntette fel, pedig nem volt az, hogy írói, és ne csak előadói jogdíjból részesüljön.
Az ötlet bejött, Komár hatalmas sztár lett, de a közös munka sokszor döcögősen ment. „Labilis volt szegény, egy nagyon is furcsán érzékeny és kiszámíthatatlan ember. Élete vége felé minden – még csak nem is sejthető – előzmény nélkül írásban súlyosan megfenyegetett. Bár nagyon jól ismertem, és tudtam, milyen érzelmi kitörésekre képes, ez kissé váratlanul ért, de nemsokára már lehetett hallani, hogy beteg, nincs igazán jól” – emlékezett vissza Presser, aki a levél tartalmát nem közölte, és arról sem árult el bővebb információt, mi lehetett az oka a fenyegetésnek. Az sem derült ki, hogy tisztázták-e a dolgot Laci 2012. október 12-én bekövetkezett halála előtt.
Kiemelt kép: Gálos Mihály Samu/fotocentral.hu
