Címlapsztori

Sajgál Erika hatvanéves lett: „Csodásan élem meg az idő múlását”

A csupa mosoly színésznő szep­tember 16-án ünnepelte a kerek évforduló. Ennek apropójából vettük sorra vele élete szerepeit.

Mint nő…

„Imádom, hogy nőnek születtem. Kedvelem a férfiakat, nagyra tartom őket, de nem törnék a babérjaikra. Nőnek lenni izgalmas létezési forma. Kiváltságos érzés, ha vonzóak tudunk lenni, bármilyen öltözékben. Ez nem feltétlenül pénz kérdése. Sokféle ruhát lehet jól viselni, egyáltalán nem az fontos, hogy turkálóban vagy valami drága üzletben vásároltuk-e. Egy nő minden ruhában tud nő lenni! Bármennyire is szeretek öltözködni, itthon rajtam is melegítő van. És ha festek, mázolok, a férjem szerint azok a szereléseim is szexik. Egy erdő mellett élünk, és az erdei sétáinkra sem sminkelek. Ha pedig vásárolni megyek, maximum felveszek egy napszemüveget. Szerintem a jókedv az igazi nőiesség” – kezdi Sajgál Erika.

Az úttörővasúton fogadta a köszöntéseket (Fotó: Archív)

Mint színésznő…

„Édesanyám találta ki, hogy színésznő legyek, de nem volt ellenemre a dolog. Már kisgyerekként is kedveltem a színpadot. A világ mázlistája vagyok, mert amikor a gyerekemnek már nem volt akkora szüksége rám, hirtelen megkaptam a Kétszáz első randi egyik főszerepét, azóta pedig három sorozat van mögöttem. Ezeket a sors ajándékának tekintem. Úgy tértem vissza, mintha nem hagytam volna ki éveket. Jelenleg öt színházban játszom, és imádom a munkám. Nemrég mutattuk be a Kőszegi Várszínházzal és a Gózon Gyula Kamaraszínházzal Örkény Kulcskeresők tragikomédiáját. A munkámban az a legnagyobb öröm, ha jókedvre deríthetem a közönséget.”

A nagy sikerű Keresztanyuban is játszott (Fotó: RTL)

Mint anya…

„Pont akkor és pont az a gyerek jött az életembe, akivel a világ legszerencsésebb anyja lettem. Minden álmom valóra vált vele. Domonkos tervezett gyerek volt. Amikor a férjemmel, Kovács Istvánnal megbeszéltük, hogy jöhet, ő abban a pillanatban bekopogtatott. Két és fél éves koráig nem is mentem vissza a színházba, aztán tízéves volt, mikor egy nagyobb szünetet tartottam. Vele szerettem volna lenni a fontos pillanatokban, ezért közben felépítettem egy másik egzisztenciát is. Ez tette lehetővé, hogy sokat lehessünk együtt. Domonkos már felnőtt, huszonöt éves férfi, de én csodának élem meg az idő múlását. Hihetetlen látni, ahogy az én szépséges gyerekem felnőtté válik. Közel állunk egymáshoz, és ahogy telnek az évek, egyre szorosabb a kapcsolatunk. Ő külföldön tanult, dolgozik, de az érzéseinket a fizikai távolság egyáltalán nem befolyásolja.”

Fiával és férjével egy régi képen (Fotó: Steindl Gabriella/fotocentral.hu)

Az év sztáreseménye hamarosan! Szavazz a sztárokra, és nyerj!

Mint feleség…

„Arról, hogy milyen feleség vagyok, a férjem jobban tudna mesélni. Szeretem a feleségszerepet, és szerintem jól is áll nekem. A férjemmel klasszikusan osztottuk le a lapokat, de mivel a munkánk miatt össze­vissza élünk, mindenki kiveszi a részét a háztartásból, csak én egy kicsit jobban. Régóta együtt élünk, és és persze mi is szoktunk vitatkozni, harcolni. De ez jó, mert felpezsdíti az életünket. A nagy vitáinkat az autóban vívjuk, azon, hogy éppen merre kanyarodjunk. A házasságunkat intenzíven éljük, és akkor érezzük a legjobban magunkat, ha együtt vagyunk. Ez viszont nem azt ­jelenti, hogy egyedül nem jó, mert vannak pillanatok, mikor az ember vágyik a magányra, és mi tudjuk békén hagyni a másikat. A házasság egy hatalmas feladat. Nagy csoda, ha képesek vagyunk újra és újra beleszeretni a másikba, meglepetéseket szerezni egymásnak. Nem szabad semmit készpénznek venni, abból mindig baj lesz. Egymás megtartása örök időkre szól.”

A népszerű színész, Kovács István a férje (Fotó: Birton Szabolcs/fotocentral.hu)

Mint barát…

Csillebércen élünk, és amikor a gyerekem kicsi volt, a barátnőmmel, Naszlady Éva színésznő- színészpedagógussal és az ő gyermekével gyakran kisvasutaztunk. Nemrég szóba hoztam, hogy menjünk már el újra, de arra, ami azután történt, nem számítottam. Szep­tember 16-án ünnepeltem a születésnapom, és előtte vasárnap a férjem és a fiam reggeli után elvittek Hűvösvölgybe vasutazni. Egy szülinapos vagon várt, lufikkal, lepkékkel, virágokkal. Ott állt az én drága barátnőm, aki azt mondta, ’a fele életemben velem voltál, a fele életem a tiéd.’ Együtt bőgtünk. A vonat elindult, és minden állomáson felszállt egy szívbéli barátom. Hogy ki lesz az, mindig egy találós kérdés megfejtésével tudhattam meg. Másnap pedig a Rózsavölgyi Szalonban a Szívhang előadás után a közönség énekelte nekem a Happy Birthday!-t. Felejthetetlen hatvanadik szülinap volt.”

Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story őszi különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!