A Wéberként anyakönyvezett, korábban a Ganz-MÁVAG vasesztergályosaként dolgozó Vámosi János a Nagykörút és a Rákóczi út sarkán, az EMKE kávéházban énekelt 1949 óta. Ott ismerkedett meg a tatabányai bányászcsaládból származó Záray Mártával, aki 1950-től szintén ott dolgozott. Amikor Márta életében először meglátta a szőke, kék szemű férfit, elkezdte szinte mantraszerűen mondogatni magában, hogy „Vámosi Jánosné, Vámosi Jánosné”. Merthogy elhatározta, a felesége lesz.
Nem kellett sokáig várnia, a kollegiális viszonyból gyorsan szerelem lett. Három év múlva, 1953. június 15-én Vámosi váratlanul felhívta Mártát. „Nálad vannak a házassági bejelentkezési okmányok?” – kérdezte. Igen volt a válasz, és még aznap egybekeltek. Bár gyerekük nem született, boldog házasságban éltek. Imádták egymást, és a társasági életet is, amelynek mindig ők voltak a középpontjában. Így éltek Vámosi János 1996-ban bekövetkezett haláláig.
Ettől kezdve az életvidám asszony teljesen magába zárkózott, visszavonult a társasági élettől, és csak kevés emberrel tartotta a kapcsolatot. Öt évig élt magányába zárkózva, és végül 2001-ben követte férjét a halálba. Márta halálos ágyán egyet kért, hogy ne sírjanak utána, hiszen ő imádott Jánosával lesz a túlvilágon.
Kiemelt kép: Fortepan / Hunyadi József
