„69 éves korában elhunyt Hegyi Árpád Jutocsa rendező, egyetemi tanár. A Miskolci Nemzeti Színház korábbi igazgatója, a teátrum opera- és balett-tagozatának elindítója, valamint a Miskolci Bartók Plusz Operafesztivál egyik alapítója 2005 és 2006 között töltötte be a Magyar Állami Operaház főigazgatói posztját. Osztozunk a gyászolók fájdalmában” – tudatta posztjában a Magyar Állami Operaház.
A Miskolci Nemzeti Színház pedig az alábbi sorokkal búcsúzott a művésztől: „Mély megrendüléssel tudatjuk, hogy Hegyi Árpád Jutocsa, a Miskolci Nemzeti Színház egykori igazgatója szeptember 22-én elhunyt. Már 1980 és 1983 között teátrumunk rendezője volt, a közönség azonban 1992-től ismerhette meg még jobban, hiszen 10 évig a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója és főrendezője volt. Kesselyák Gergellyel és Müller Péter Sziámival közösen ők alapították meg a Bartók Plusz Operafesztivált, mely nemzetközi hírnevet hozott Miskolc városának. 1982-ben Selmeczi Györggyel a Muzsikáló Udvar programsorozatot indították el, mely Miskolc városának kulturális életébe új színt hozott. Hegyi Árpád Jutocsa igazgatása alatt alakult ki az operajátszás a miskolci színházban, az operatagozat létrehozásában Kesselyák Gergely volt alapító partnere, emellett Majoros István balettművész és koreográfussal karöltve szívügyük volt egy önálló tánckar létrehozása, mely sikeresnek bizonyult, hiszen az ő igazgatása alatt bemutatott A diótörőt két évtizedig tartotta műsoron a teátrum, emellett számos nagyszabású balettelőadás is színpadra került, mint a Coppélia vagy a Bahcsiszeráji szökőkút. Az opera- és a balett-tagozat meghonosításával vált háromtagozatúvá a Miskolci Nemzeti Színház. 2005 és 2006 között a Magyar Állami Operaház főigazgatója volt, tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, valamint a Clevelandi Egyetemen, a Northwestern és a Columbia Egyetemen is. Miskolci rendezései közül nézőink biztosan emlékeznek még A velencei kalmárra, a Vadnőkre, A denevérre, A mosoly országára, a Bánk bánra, a Kabaréra, a Mágnás Miskára vagy a Csongor és Tündére. A miskolci társulat megrendüléssel és mély fájdalommal búcsúzik tőle. Emlékét a színház és Miskolc színházszerető közönsége örökre szívében őrzi.”
A művész évekkel ezelőtt elhagyta Magyarországot. 2018-ban úgy döntött, nem ül fel a Berlinből hazafelé induló buszra, mert ahogy ő fogalmazott: nem akar többé Magyarországon kínlódni. Fél évvel később a 24.hu készített vele helyszíni riportot egy dél-francia faluban, ahol akkor élt.
