Ivancsics Ilona: „A szerelem kortól függetlenül mindenkit megillet”

Örömmel vállalta a megkeresésünket, ám azt is hozzátette: vannak fenntartásai és félelmei az egyre nagyobb teret kapó AI-jal kapcsolatban. Miért?
Ivancsics Ilona: Nemrég voltam egy konferencián, aminek a témája a mesterséges intelligencia volt, és nagyon megijedtem az ott elhangzottaktól. Elgondolkoztam, hogy vajon milyen jövő várhat ránk így, hogy magunkra szabadítottuk az AI-t. Félek, hogy idővel egyáltalán nem lesz szükség az emberi erőforrásra, és mindent gépekkel fogunk helyettesíteni. Ettől függetlenül igyekszem lépést tartani a digitális fejlődéssel, hisz ez a jövő. Nem vonhatjuk ki magunkat az élet körforgásából, különben lemaradunk, nem tudunk jelen lenni, a jelenben élni, én pedig nem szeretnék kimaradni sem a saját, sem a fiam életéből.

A közösségi médiának is aktív részese?
I. I.: Igen, noha leginkább a Face­bookot szoktam használni. A telefonomat viszont ijesztően sokat nyomkodom. Bár talán ez annak is betudható, hogy már több mint tíz éve nincs tévém, úgyhogy csak a mobilomról tájékozódom. Podcasteket hallgatok, olvasok, tiktokozom. Mindig is kíváncsi, nyitott természet voltam. Érdekelnek az új dolgok, a technikai vívmányok. És lássuk be, számos jó dologra lehet használni azokat. Például a fotelben ülve is megalkothatjuk álmaink férfiját. (nevet)

Ha már férfiak: úgy tartják, hogy a szülői minta, az apakép akarva akaratlanul is befolyásolja a párválasztásunkat. Önnek mi a tapasztalata?
I. I.: Édesapám nagyon erős egyéniség volt. Talán túlságosan is. Férfiuralom volt otthon, mindig is szigorúan fogott. Ötös tanulónak kellett lennem, és elvárta, hogy az első szavára ugorjon mindenki. Persze utólag már hálás vagyok neki, mert elég szertelen ember vagyok, valószínűleg szükségem is volt a patriarchális nevelésre. Ennek ellenére sokszor megpróbáltam kitörni a keretből, ami később a párkapcsolataimban is megmutatkozott.

Tehát az erős egyéniségekhez vonzódik.
I. I.: Igen. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy a nehezebb esetekhez. (nevet) Pedig soha nem vágytam domináns férfira. Apukámat ismerve tudtam, hogy velük sok esetben csak a probléma van, úgyhogy inkább egy békés, nyugodt, már-már unalmas pasira vágytam, de az ilyen típusúakkal persze hamar unatkozni kezdtem.

Milyen társa vágyik?
I. I.: Fiatal koromban nagyon fontos volt a külső, hogy jól nézzen ki, de az idő előrehaladtával ez már nem elsődleges. Ma már az a fontos, hogy hasonló legyen az értékrendünk, az érdeklődési körünk. Akivel jókat lehet beszélgetni, értelmes, intelligens, tájékozott, férfias, nekem a jó humor is nagyon fontos, és nem utolsósorban tiszteli és értékeli a munkámat. Fiatal koromban ugyanis volt olyan pasim, aki azt mondta, hogy könnyű nekem, mert én csak hülyéskedek a színpadon. Aztán olyan kapcsolatom, szakmabeli párom is volt, aki féltékeny volt a sikereimre. Nemrégiben pedig leveleztem egy férfival, aki azt írta, hogy mégsem akar velem tovább beszélgetni, mert ő nem egy színésznővel szeretne megismerkedni, hanem egy emberrel.

Erős szavak ezek. Nem ment el a kedve az ismerkedéstől?
I. I.: Nem vagyok feladós típus. Az az igazság, hogy szükségem van egy társra. Nem érzem jól magam egyedül. Persze sok barátom van, de alapvetően szeretek tartozni valakihez. Mostanság előadások után hazajövök a cicáimhoz és podcasteket hallgatok, filmeket nézek, pedig mennyivel jobb lenne megosztani valakivel az élményeimet. Ez nem azt jelenti, hogy össze akarnék bárkivel bútorozni, de a tudat, hogy tartozom valakihez, nekem fontos. Egész életemben kapcsolatban éltem, és ezt szó szerint kell érteni. Ezt megelőzően összesen két hónapig voltam szingli, most pedig már két éve vagyok egyedül. Furcsa és szokatlan helyzet ez – még ha én döntöttem is a szakítás mellett. De a jókedvem így sem veszítem el, mert elégedett vagyok az életemmel.

Tizenöt évig volt együtt a legutóbbi párjával. Mi okozta a kapcsolatuk vesztét Péterrel? 
I. I.: Nehéz megfogalmazni, de talán az, hogy úgy éreztem, a közös munka, a magánszínházunkkal járó sok nehézség felőrölte a közös életünket. Bár nagyon jól kiegészítettük egymást, és nagyszerű színházat építettünk fel együtt, de erre ráment a kapcsolatunk is. Kicsit olyan ez, mint mikor elkészül a pár közös otthona, és a végére elválnak, mert annyi nehézség adódott közben. Ma már okosabban csinálnám, jó dolog, ha egy pár együtt megy előre a munkában is, megbíznak egymásban, közösek a célok, ez hatalmas lendületet adhat, de van, amikor be kell zárni a „boltot”, és fel kell töltődni. Különben lemerül az aksi. Nálunk ez történt. Én nem vagyok egy otthonülő háziasszony típus. Bár nagyon szeretek főzni és a szeretteimről gondoskodni, együtt kirándulni, de a színház az életem, a hivatásom, ami nagyon sok örömöt okoz. Szabadságszerető ember vagyok, nem kedvelem, ha korlátoznak. Nekem 61 évesen is volt merszem kilépni a megszokásból, és új életet kezdeni. Még úgy is, hogy az egyik legnagyobb félelmem, hogy egyedül maradok. Ennek ellenére azt vallom, hogy még mindig jobb egyedül, mint kapcsolatban, de boldogtalanul.

Tehát sosem késő újrakezdeni?
I. I.: Reméljük nem! Bár egy bizonyos kor után sokan felteszik maguknak a kérdést: vajon vár-e még rám egy nagy szerelem? Szerintem igen, csak hinni kell benne és bátornak kell lenni. Meg persze nyitottnak és tenni érte. Rengeteg kortársam ugyanis belekényelmesedik az egyedüllétbe, ami sokszor a külsejükön is meglátszik, nem adnak már annyit magukra. Én sem véletlenül kezdtem életmódváltásba és fogytam le tíz kilót, mert 63 évesen is szeretnék jól kinézni.

Azt mondta, hogy a nőknek is nyitottnak kell lenniük, tenniük kell az ismerkedésért. Ön hogyan és hol keresi a társát?
I. I.: Jaj nekem, mennyire menjünk ebbe bele? (nevet)

Ezek után nagyon! 
I. I.: Hát jó. Igazából ott is, ahol a legtöbben, a húszévesektől a nyolcvanévesekig.

Az interneten?
I. I.: Igen, de időbe telt, míg belerázódtam. Korábban soha nem ismerkedtem on­line, úgyhogy nagyon furcsa volt. Eleinte nem is válaszoltam az üzenetekre, amiket kaptam, majd egyre inkább elkezdett érdekelni a dolog. Bár a személyes benyomás ilyenkor elmarad, de rájöttem, hogy az írásból is nagyon sok minden kiolvasható.

Volt olyan, akivel randizott?
I. I.: Igen, több találkozóm is volt, de egyikből sem lett komoly kapcsolat. Egyikük sem érintett meg igazán. Mindig hiányzott valami, pedig akadt, akinek több esélyt is adtam. Persze mindig bebizonyosodott az, amit eddig is tudtam: ha nem érint meg a férfi elsőre, akkor másodszorra sem fog. Nincs olyan, hogy majd kialakul… Legalábbis nálam ez biztosan nem játszik. Ha az első randi alkalmával nem mozgatja meg a fantáziámat, akkor sajnos be kell látnom, hogy nincs közös jövőnk. Pedig ha valaki, én aztán pillanatok alatt szerelmes tudok lenni.

Akkor hát jöjjön az izgalmas rész, és a mesterséges intelligencia segítségével alkossuk meg álmai férfiját. Hogy néz ki ön számára a nagy Ő?
I. I.: Legyen nálam magasabb, mondjuk, ez nem nehéz, mert én pici vagyok, és sportos testalkatú. Szeretem az aktív, fitt férfiakat, de persze nem kell, hogy egy kétajtós szekrény legyen. (nevet) A haja és a szeme színe tulajdonképpen mindegy, az viszont nagyon fontos, hogy legyen szép a mosolya. Legyen ápolt a keze, a bőre. Szeretem a borostás, szakállas, férfias pasikat. Adjon magára, az öltözködésére, legyen sportosan elegáns. Korban legyen, mondjuk, velem egyidős vagy nálam fiatalabb. Persze ha egy két évvel idősebb, mint én még az is belefér. Legyen jó az illata, de azért ne legyen bájgúnár szaga. (nevet) No, nem mintha ez a mesterséges intelligencia szempontjából fontos lenne, de nekem az. Szó, ami szó egy Colin Firthtel kibékülnék. Ő pont jó. Nem a világ legsármosabb férfija, de a túl szép sem szerencsés. Olyat szeretnék, akit meg is tudok tartani.

Ezúttal egy életre választ?
I. I.: Nem mindenáron. Talán azzal is ki tudnék békülni, ha nem. Persze félreértés ne essék, természetesen nagyon szeretnék társra találni, de a sorsra bízom magam. Talán nem véletlen ez az elmúlt két év. Türelmet kell gyakorolnom, de az biztos, hogy a szerelem kortól függetlenül mindenkit megillet. Hisz szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon.

Kiemelt kép és fotók: Schumy Csaba/fotocentral.hu