Vitray Tamás eddig is nagy és boldog családdal büszkélkedhetett, két fia, öt unokája van. Nemrégiben negyedszerre is megnősült, feleségének is van két gyermeke, most pedig jön a dédunoka. Micsoda boldogság ez! „Amikor valami miatt elakadtam az életben, nagypapa a bölcsességével, a tapasztalataival, a tanácsaival, egyszerűen a lényével mindig kisegített és támogatott. Az a véleményem, hogy a gyerekeknek a szüleik mellett nagy szükségük van a nagyszüleik közelségére, az ő gondolataikra és bölcseleteikre. Sokat tanulhat tőlük az ember, és sajnos csak idősebben ébredünk rá – mi, unokák –, hogy ez milyen remek dolog. Csak remélni merem, hogy Noénak lesz lehetősége magába szívni ezeknek az értékes kapcsolatoknak minél több percét az én nagyszüleim által. Amikor nagypapának elmondtam az örömhírt, hogy gyerekünk lesz, egy ideig hallgatott, majd ellágyult hangon azt mondta: ’Akkor én most dédpapa leszek?’ Ezt olyan hangon mondta, ahogy még soha nem hallottam tőle. Nagyon édes volt. Biztos vagyok benne, hogy igazán jó dédapja lesz Noénak.”
Hatodik hónapban van
Vitray Anna Szofi még csak 26 éves, koránál sokkal érettebb, komolyabb, jó ideje fotóművészként, filmesként dolgozik, de számára a magánélete mindig is éppoly fontos volt, mint a munkája. Talán ennek is köszönheti, hogy rátalált a szerelem. „Líviusszal egyértelmű volt számunkra, hogy mit látunk a közös jövőnkben. Nagyon várjuk a kisbabánk érkezését, olyan élmény ez, ami repíti azokat, akiket érint. Ugyan a hatodik hónapban vagyok, de a balerina édesanyám alkatát örököltem, így még nem nagyon látható rajtam a várandósság. Személy szerint én nagyon élvezem ezt a bizonyos másállapotot, bár a hormonváltozások miatt vannak érzelmileg úgymond dúsabb napjaim, de ezek illékony pillanatok, sokkal inkább az izgatottság és a babavárás örömei járnak körbe engem és a páromat, Líviuszt.”
Újabb esküvő
Anna párja, születendő fia, Noé édesapja is igen fiatal, 27 éves, de már sok éve sikeres vállalkozó, jó ideje pedig egy mesterséges intelligenciát fejlesztő cég egyik tulajdonosa, vezetője. Szóval komoly, családra, apaságra érett fiatalember. „Nekem ő a leg-leg, természetesen. Lobogó, gazdag személyiség, nagyon intelligens, a legjobb beszélgetőpartner, a legjobb barát. Ugyan mind a ketten Szentendrén nőttünk fel, de valahogy elkerültük egymást, én pedig viszonylag hamar el is költöztem a kisvárosból. Nekünk most, felnőttként kellett megismerkednünk, ezt sokszor meg is beszéltük. Mindketten régóta érdeklődtünk egymás iránt a távolból, és aztán az első felnőtt kori találkozás után nem volt kérdés – azóta itt vagyunk egymás mellett. Elég hamar szó volt köztünk a házasságról, és még Noé születése előtt szeretnénk is egybekelni. Szűk, családi és baráti körben gondoltuk. Líviusszal ebben is egyezik az elképzelésünk, mert mindketten tartózkodunk a nagy felhajtástól. Persze legyen ünnepélyes az esküvőnk, hiszen ez egy különleges alkalom, de nagy násznépre és nagy lakodalomra nem vágyunk. Úgy tűnik, nagypapával ebben is hasonlóan gondolkodunk, hisz nemrégiben ő is csak nagyon szűk körben nősült. A két tanújukkal együtt mindössze négyen voltak.”
„Várom a napot”
A leendő dédnagyapa már elképzelte, milyen lesz, ha megérkezik a kis Noé. „Azt gondolom, remélem, jó nagypapa vagyok, mert nincsenek nagy igényeim az unokáimmal szemben. Boldog vagyok, ha felhívnak telefonon, még boldogabb, ha jönnek hozzánk, de soha nem teszek szemrehányást, ha szegény öreg nagyapjukat magasról lefütyülik, ha nincs rá idejük. A mai gyerekek igen elfoglaltak, nincs sok idejük se a szüleikre, pláne a nagyszülőkre. Megértem őket, hisz volt idő, amikor ez fordítva volt. Én is sokat dolgoztam, ráadásul a fiaim elvált szülők gyerekeiként nőttek fel, kevés időm jutott rájuk, majd az unokákra. Ha megszületik Noé, igyekszem nála mindazt bepótolni, amit a gyerekemnél, unokáimnál elmulasztottam. Nagyon várom, már számolom a napokat.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu