Egy csokor vörös rózsa és egy meghitt vacsora: ennél tökéletesebb szerelmi vallomás nem is létezik Hajas László felesége számára. A sztárfodrász és Judit idén december 9-én már megismerkedésük huszonhatodik évfordulóját ünnepelték.
Kölcsönös szeretet és tisztelet
Ez a jubileum az egyike azon ritka alkalmaknak, amikor kimozdultak otthonról. Ők is tudják, hogy megtalálni a tökéletes társat, akivel a szürke hétköznapok is megszépülnek, akihez jó érzés hazamenni, nem feltétlenül könnyű feladat. Nekik sem sikerült elsőre, hiszen a kapcsolatba mindketten egy válás után érkeztek. Csak egymással lett minden olyan evidens, olyan magától értetődő. „Azt hiszem, amikor Laci azt mondja, én vagyok a kályha, aki köré jó odabújni, akkor azt leginkább arra érti, hogy bennem egy kicsit visszakapta azt az anyai gondoskodást is, ami neki nem sokáig adatott meg, mert sajnos korán elveszítette az édesanyját. Emlékszem, amikor a kapcsolatunk elején először meglátott kosárral a kezemben, amint épp a piacra indultam, majd jöttem haza, talán még egy csokor rózsát is vásároltam, akkor döbbenten rám nézett és elmondta: ugyanezt a gyerekkori képet őrzi az anyukájáról az emlékeiben. Nekem persze magától értetődő volt már akkor is, hogy mindennap bevásárolok, aztán főzök, hiszen így nőttem fel, ezt hozom otthonról. Persze arra is odafigyelek, hogy a főzésen és a lakás csinosítgatásán kívül mindig ápolt és csinos legyek, és a kellő szabadságot is kölcsönösen megadjuk egymásnak. Mert ezek az apróságok igenis kellenek ahhoz, hogy megmaradjon egy kapcsolatban a kölcsönös szeretet és tisztelet, de nálunk a tűz is megvan még. Nincs nap, hogy ne ölelne meg, és elaludni sem szoktunk egymás nélkül” – meséli Judit.
A legcsodálatosabb érzés
A lakás már napok óta gyönyörű, ünnepi díszbe öltözött. „Az adventi készülődés nálunk mindig nagyon meghitt, kiveszi belőle a család apraja-nagyja a részét. A lakás díszítése minden évben az én feladatom, az asztaldíszekkel kezdtem, majd felkerül az ajtóra a kopogtató, és szépen sorba minden arany és piros lesz a lakásunkban. A karácsonyfát mai napig Lacival közösen öltöztetjük fel az éjszaka közepén. Ettől a szokásunktól csak egyetlen évben tértünk el, de Dávid fiunk akkor olyan csalódott lett, hogy soha többé nem kísérleteztünk új színekkel és új szokásokkal sem. Idén beigazolódott, amit titkon eddig is reméltem, a gyerekeink is igénylik, élvezik, ahogy megéljük az ünnepet. Hiszen Laci lánya, Orsi idén férjhez ment, az én Biankám is komoly kapcsolatban él, de a lányok már bejelentkeztek november végén, hogy ugye 24-én és 25-én találkozunk, mert minden más programot csak a miénk után szerveznek. Ez anyaként a legcsodálatosabb érzés.”
Évek óta tizennégyen
Az év szinte minden jeles alkalmát a nagy családdal ünneplik meg. „Nekem már az is furcsa, hogy az évfordulós vacsorán nincsenek velünk a gyerekek, de hát már a legkisebb, Dávid is egyetemista. Karácsonykor azonban mind az asztal köré ülünk. A halászlét a bátyámmal készítjük, a krumplisalátát az édesanyám hozza, a töltött húst, a rántott halat és a köreteket azonban mi készítjük Lacival. Karácsony első napján velünk ünnepel Laci édesapja, testvére is, így összesen tizennégyen leszünk, mint évek óta mindig. Talán jövőre már változik a létszám, én titkon bízom benne, hogy előbb-utóbb végre nagyszülők leszünk.”
Kiemelt kép: Archív