A legcikibb színpadi élményem…
amikor koncert közben szétesett a mikrofonom. De azt sem felejtem el, amikor egy tévéfelvételen két tűzzsonglőr majdnem felgyújtott. Annyira közel voltak hozzám, hogy kis híján lángra kapott a 700 ezer forintos, kölcsönbe kapott zakóm.
Legfőbb ismertetőjegyem…
a pontosság, a profizmus és a maximalizmus.
Az emberek nem tudják…
hogy valójában rendkívül szórakoztató és jó kedélyű ember vagyok. Akár azt is mondhatnám, hogy a társaság bohóca, központi figurája, aki mellett garantáltan egy perce sem unatkoznak az emberek. Persze ezt az oldalamat a színpadon, a fellépéseim során nem igazán tudom megmutatni, de a poénkodás, a humor és az önirónia a lételemem.
Az elmúlt tíz évben…
majdnem mindent elértem szakmailag, amit szerettem volna, magánemberként pedig nagyon sokat tanultam, tapasztaltam az emberi irigységről, gonoszságról, ami által sokkal zárkózottabb, óvatosabb lettem.
Ha az életem egy könyv lenne…
akkor az lenne a címe, hogy Fent és lent, de az Áldás és átok is találó. Az biztos, hogy sokan meglepődnének, ha olvasnák életem könyvét, mert rengeteg szórakoztató, meghökkentő és megható dolgon mentem keresztül.
Akire igazán felnézek…
azok a mindennapi hősök. Nincs híres bálványom, példaképem, ellenben minden olyan civil emberre felnézek, aki önazonos, elhivatott szorgalmas, becsületes és segítőkész.
A 40. születésnapomra…
eljutottam oda, hogy nagyon sok dolgot elengedtem. Például az egómat. Már nem fontos, hogy egy vitában nekem legyen igazam, vagy hogy mindenáron bebizonyítsam, mennyit érek szakmailag.
Legfőbb vágyam a jövőben…
hogy boldog legyek. Tudom, ez nagyon elcsépelt, de tényleg nem vágyom egyébre, csak hogy minden kerek egész legyen. Egy társra, szakmai sikerekre, hűséges barátokra. Bár nincs okom panaszra, de vannak hiányzó láncszemek az életemben!
Kiemelt kép: Archív
