Volt idő, amikor elég volt kimondani a nevét, s a férfiak rögvest felszisszentek: „Uramisten, az a gyönyörű szőke lány, a csodálatos szemeivel!” „Voltam, amilyen voltam – mondta Anna –, viselkedtem, ahogyan viselkedtem, szerintem többnyire jól. A szüleimtől ugyanis kitűnő nevelést kaptam, amiről akkor sem feledkeztem meg, amikor ebből a polgári miliőből ki kellett lépnem.” Anna Felvidéken született, majd 1946-ban, amikor hároméves volt, a családját – mert édesapja magyarnak vallotta magát – a diszkrét bájjal csak „lakosságcserének” minősített közép-európai terror keretében áttelepítették Magyarországra. „Vagonokban költöztünk át, a vonat lépcsője jóval a fejem fölé ért, a padlót szalma fedte. Édesanyám nagy pszichológus volt: egy fehér kannácskát bízott rám, és azt mondta: ’Csak erre figyelj, kislányom, vigyázz rá, ez egy kanna méz.’”
Édesapja orvos volt, az áttelepítés után Sződligeten, majd Szentendrén praktizált. „Kezdetben egy óriási rideg házban laktunk, mi gyerekek csak Bagolyvárnak hívtuk az otthonunkat.” A család ezekben a nehéz években sem mondott le arról, hogy a gyermekeik magas szinten tanuljanak. „Volt egy Bösendorfer versenyzongoránk, amit még a régi otthonunkban az oroszok pisztollyal átlőttek. Ezen a sebzett hangszeren mégis remekül lehetett játszani ép és szép darabokat. Ötéves voltam, amikor az édesapám megkérdezte: ’Melyik nyelvet szeretnéd tanulni?’ Az angolt, válaszoltam. The moon – ez volt az első szó, amit megtanított. Gyakran eszembe jutnak a gyermekéveim, de akkor egyáltalán nem érdekelt, hogy nem dúskáltunk anyagi javakban. Viszont szeretetben nagyon gazdag életet éltünk. Édesanyám mellett szerettem játszani, s elkísértem bárhova is ment. Így a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, amelynek zeneszövegeit írtam, a főszereplő, Eszter egy kicsit én is vagyok.”
Anna érettségi után a jogi egyetemre került, és ott az Universitas hívására belecsöppent az Egyetemi Színpad világába. Nem akart színésznő lenni, mégis a legkülönbözőbb műfajokban játszott, többek között a híres-nevezetes Universitas kabaréban. „Fél Budapest oda járt nevetni. Itt ismertem meg az Omega együttest is, ők voltak a kabaré kísérőzenekara.” A zenekar dobosa Laux József volt, aki első látásra beleszeretett a szőke egyetemista lányba. Hat évig udvarolt Annának, azután összeházasodtak, majd megszületett a kisfiuk. Évek múltán el kellett válniuk. Laux József 1976-ban emigrált Amerikába. „Ezután bevonták az útlevelemet, nyolc évig lehallgatták a telefonomat. Abban az érában ez volt a módi. Ám az írói lehetőségeim kitágultak, a többi között Darvas Ivánnak, Ruttkai Évának, Bács Ferencnek írtam személyiségüket tükröző portélemezt. És természetesen velem volt szemem fénye, Ádi, a kisfiam! A papája Amerikából tartotta vele a kapcsolatot, rendszeresen írt neki. Mielőtt iskolás lett, így indította erre az útra: ’Ádikám, tudod, úgy kell felépíteni ezentúl mindent, mint amikor legópiramist építesz. Alulról kezdd, úgy pakold rá a többit, s akkor sosem dőlhet össze.’” Ádám jól építkezett, fizikus szakra járt Budapesten, később ösztöndíjjal a római egyetemen tanult, majd diplomamunkáját Pisában a Galilei Intézetben írta meg. Azután elvégzett egy közgazdasági egyetemet is Milánóban…
Adamis Annának van egy dala, amit Kovács Katinak írt, azt hiszem, itt találhatunk rá az ars poeticájára. A dal címe A jel rajtam, és a summázat: „Vitorlát bonts, / értelmet, érzést / csak építs, ne ronts…”
A cikk eredeti formában a Best magazinban jelent meg 2013-ban.
Kiemelt kép: Szabó Lilla/fotocentral.hu