„A válást követően még néhány évig találkoztunk apukámmal. Végül én szakítottam meg vele a kapcsolatot, három évvel ezelőtt pedig meg is halt. Bár fogalmam sincs, hogy miképp befolyásolta volna az életemet, a személyiségemet, ha van mellettem egy szuper apuka, úgy érzem, nem hagyott bennem maradandó traumát a hiánya. Az biztos, hogy érzékeny vagyok, ugyanakkor van egy erős, kemény oldalam is, ha úgy tetszik, kialakult bennem egyfajta védekező mechanizmus. Ám elveszve, gyámoltalanul sosem éreztem magam. Az anyukám, a testvérem és a nagypapám mindig ott voltak mellettem, ők jelentették, illetve jelentik számomra az állandóságot, a biztonságot. Bár apuval soha nem volt közöttünk egy klasszikus apa-lánya kapcsolat, illetve szoros kötődés, az biztos, hogy a szülői minta, vagy éppen annak a hiánya erősen meghatározhatja a későbbi kapcsolatainkat, legyen az akár baráti, akár szerelmi – vélekedik Evelin. – Egyébként érdekes, a fiúkkal sokkal hamarabb megtalálom a közös hangot, mint a lányokkal, tehát a férfiakba vetett bizalmamat nem befolyásolta, hogy apa nélkül nőttem fel. Amúgy pedig mintát szerintem nem csak a vér szerinti szülő adhat. Én például nagyon jó kapcsolatban voltam a korábbi párom édesapjával, de a barátnőim szülei is hatást gyakorolnak rám, mert nagyon szépen élnek. Mindig meghatódom, amikor egy összetartó, idilli családot látok.”
Kiemelt kép: RTL
