Nagy Sándor operett-musical szakon végzett a Színművészeti Egyetemen, az utóbbi években mégis szinte csak prózai szerepeket vállal. A karrierje kezdetekben csak az éneklésről szólt, akkoriban még egy zenekart is alapítottak színésztársaival az Adagiót. Majd bekövetkezett az, ami egy énekes művész számára talán legtragikusabb fordulat: elment a hangja. „Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem tudok énekelni – emlékezett vissza a színész A színház dicsérete legutóbbi adásában. – Vissza kellett adnom szerepeket, mert jött egy ilyen para, egy rágörcsölés az egészre. Olyan volt így érzetben, mintha álmodtam volna az egészet, hogy az addigi tizenvalahány évem, az nincs.” Bevallása szerint nagyon nehezen dolgozta fel ezt az időszakot. Sokat segített neki tanára, Szirtes Tamás, aki a történtek után megajándékozta egy komolyabb prózai szereppel. Az alakítás annyira jól sikerült, hogy azóta is csak ezzel foglalkozik. Az idei évben újra vállal kisebb fellépéseket, de bízik abban, hogy egyszer újra többedmagával állhat a pódiumon. „Van egy olyan vízió előttem, hogy állok én majd még zenekar előtt, és elmesélem, hogy mi is történt velem. Azt mondtam régen, hogy írok egy könyvet, ha ebből kikászálódok.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu