A fiatal színészt hosszú időn át marcangolta egy kérdés: miért mondott le róla a szülőanyja. „Úgy éreztem, hogy ez egy nagy lyuk az életemben, és később rájöttem, hogy ez valójában szerencse és áldás, mert így csodálatos, szerető, jó értékrendű családban nőhettem fel Ostoroson – árulta el a Bestnek Zalán, aki hároméves volt, amikor örökbe fogadták. – Édesapám, Kisari Zoltán Ostoros polgármestere volt 25 éven át 2015-ig, a haláláig, édesanyám pedig védőnőként dolgozott. Volt egy 18 és egy 19 éves lányuk, amikor engem magukhoz vettek.” Ágnes, Zalán édesanyja védőnőként gyakran oltott csecsemőket, azt mesélte, hogy az egyik oltás közben döntötte el, a család szeretetéből jut egy intézetben nevelkedő gyermeknek is. Amikor Zalánt megpillantotta, tudta, érezte, ez a kisfiú az ő fia. Zalánnak a szülei nem mondták el, hogy örökbe fogadták, hanem szépen rávezették. „Édesanyám gyakran olvasott fel a Nekem két születésnapom van című gyerekkönyvből, amelynek főszereplőjét szintén örökbe fogadták. Így vezetett rá gyengéden és tele szeretettel, és azt mondta, engem nem a hasában, hanem a szíve alatt hordott ki. Egyébként emiatt nekem is két születésnapom van, az egyik május 16., amikor 1992-ben világra jöttem, és január 18., amikor a szüleim magukhoz vettek” – mesélte a színész, aki azt is elárulta, soha semmit nem tudott meg vér szerinti szüleiről, és nem is kíváncsi rájuk.
Kiemelt kép: Gerencsér Anna