Annak idején Csisztu Zsuzsa a válása után, a családalapítás előtt az átlaghoz képest jóval többet költött, mint kellett volna. „Leginkább a cipőknek nem tudtam ellenállni, előfordult, hogy akár két pár lábbelit is vettem. Szépen gyűlt a kollekció, pedig talán nem is volt minden darabjára szükségem. Amióta megszületett a kisfiam, már inkább neki vásárolok nagy kedvvel – mesélte egykor Zsuzsa. – Nekem egy jó módszer is segítségemre volt. Megkérdeztem magamtól, hogy tényleg szükségem van-e egy újabb pár cipőre? Lesz mihez felvennem, vagy ehhez még ruhát is kell vásárolnom? Te jó ég, mennyibe kerül majd mindez? Különben is, hova teszem, ha már helyem sincsen otthon? Ezek a kérdések elbizonytalanítják az embert, és ennek hatására automatikusan jön a nemleges válasz belülről. Manapság már csak kizárólag akkor vásárolok, ha valamilyen különlegesen szép és időtálló darabot találok.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu