Az időjósnál a traumák éppen a hízást indítják el, de ma már tudja, hogyan adja le a felszedett kilókat. „Tinédzserkoromban és a gyerekszülés előtt egészen más alkatom volt. De mindig zárkózott típus voltam, szégyenlős. Köntösben járkáltam, vagy magam köré tekertem egy törölközőt, úgy takargattam a testem. Pedig akkor jó formában voltam. Most, hogy 15 kilót fogytam, érdekes módon büszkébben vállalom a testem, mint tiniként. Felszabadultabb vagyok akkor is, amikor fürdőruhát húzok. Amikor az elmúlt években rám került ez a súlyfelesleg, nem mertem kimenni a strandra. A gyerekeknek is azt mondtam, menjenek az apjukkal, én otthon maradok. Mi, nők jobban megnézzük egymást, mint a férfiakat. Ők büszkén kitehetik a sörhasukat. Tavaly márciusban kezdtem egy kúrát, és július környékén már elégedett voltam az eredménnyel. Nekem nyáron könnyebb a diétázás. Tanárként a tanév alatt ott eszem, és azt, ahol és amikor tudok, és a mozgásra is kevesebb időm marad. Nyáron jobban ráérek – mondta Judit a Story nyári különszámában. – A lelki mélypontokon befordulok, bezárkózom, nem megyek emberek közé. Ilyen volt számomra édesanyám elvesztése. Akkor kezdtem ész nélkül eszegetni, pótcselekvés volt számomra az, hogy tömtem magam ételekkel. Nem figyeltem oda, és először nem is vettem észre magamon a változást, aztán jött a pandémia, még jól is jött, hogy ki sem kellett mozdulni. Elkezdtem magam rosszul érezni, és eljött a pont, amikor újra ki kellett mennem az emberek közé. Egy ideig mérleget sem akartam látni. Az is rosszul esett, amikor ajánlottak egy fogyasztókészítményt, hogy nincs-e kedvem kipróbálni. Nem esett jól, de mivel a benne lévő kaktuszkivonatnak és vákuumrostnak köszönhetően megszűntek a falási rohamaim, és önsanyargatás nélkül sikerült lefogynom, így elmúlt a sértettségem. Úgyhogy ma már örülök. A párom szakács, hozza haza a finomabbnál finomabb ételeket most is. Tegnap is rakott krumplival állított be. Ilyenkor eszem belőle, de csak keveset. Ez a tudományos formula és a lelkiismeretem megóvnak attól, hogy újra felszaladjanak rám a kilók.”
Kiemelt kép: Borzi Vivien
