Alaposan utánajárt, hogy a rendszerváltás előtti időkben ki és mit jelentett róla, és bár utólag kiderült, a róla írt ügynökjelentések többsége kukába való, annyira semmitmondók voltak, egy-két érdekes információt azért megtudott a titkosszolgálati iratokból. „Nekem egy zenész kollégám volt, akiről kiderült, hogy jelent. Komoly barátságban voltunk, de ő kötelességből csinálta – árulta el a Világtalálkozó című műsorban. A beszervezett barátról annyit árult el, hogy nála 11 évvel idősebb, már nem él, és azért tudták beszervezni, mert lebukott, hogy egy provokátornál vált valutát, így választania kellett: börtönbe megy, vagy jelent. Frenreisz később tisztázta vele a helyzetet, megbeszélték a dolgot, és a szavaiból kiderült: nincs benne harag. Úgy látja, a legtöbb beszervezett ember kényszerből jelentett, viszont tudja, hogy voltak olyanok, akik önként jelentkeztek ügynöknek, hogy így szerezzenek jó pontokat a hatalomnál. – Ezek általában irigy, tehetségtelen, undorító emberek voltak, akik így próbáltak jó pofát mutatni a hatalom felé, hogy valamilyen előnyben legyen részük. Ez borzasztó. Hál’ istennek, ilyenekkel nem nagyon találkoztam.”
Kiemelt kép: Rozmanitz Gábor