„Rengeteg gyönyörű emlék köt a balatoni hajóhoz. Csodálatos nyarakat töltöttünk a vitorláson. Szerelmünk hajnalán szinte a hajón éltünk. Emlékszem, Lénácska érkezése után egy héttel leköltöztünk a Balatonra, és a második héten már hármasban vitorláztunk. Fájó, szép emlékek sokasága jut eszembe, amelyekről még most is nehéz beszélni, így vagyunk ezzel az egész vitorlázással is – meséli a zenész özvegye, Zsóka. Rögtön azt idézi fel, amikor négy évvel ezelőtti, templomi esküvőjük után a hajóra visszavonulva, gyertyafényes vacsorával ünnepelték szerelmüket. – Ami a jelent illeti, természetesen már vízen van a hajó, a szezonális munkákat elvégeztük rajta, indulásra kész, mi viszont még nem állunk erre készen Lénával. Biztos eljön majd az az idő is, de még el sem tudjuk képzelni, hogy NÉLKÜLE hajózzunk ki. Lénát az apukája megtanította a hajózás fortélyaira, ha nem tizenöt éves lenne, már hajóskapitány lehetne. Bár a hajónak nincs neve, mégis közismert, melyik az, és miután a férjem itt hagyott minket, zarándokhely lett. Sokan gyertyát gyújtottak előtte az emlékére.”
Kiemelt kép: Smagpictures
