Császár Előd a Világtalálkozó című műsor vendégeként mesélte el, hogy gyerekkorában kétszer is előfordult vele, hogy felnőtt férfiak közeledtek hozzá. Hogy nem történt erőszak, az leginkább annak köszönhető, hogy bár gyerek volt, de fel tudta mérni a helyzet súlyát, megérezte a veszélyt, és időben el tudott menekülni. „Nálam kétszer nagyon erőteljesen bepróbálkoztak, és hogy ebből nem lett erőszak, az csak az én személyes szerencsémen múlt – kezdte. – Az egyik apám nagyon jó barátja volt, akit jómagam istenítettem. Emlékszem, egy nap átmentem hozzá, és A híd túl messze van című filmet néztük. Közben kiderült, hogy apámék nem jönnek, menjek haza. És akkor mondta ez az illető, hogy mindjárt hív nekem egy taxit, de előtte esetleg nem akarok-e szexfilmet nézni, – tízéves voltam, rávágtam, hogy már hogyne szeretnék! És úgy intézte a dolgokat, hogy míg én a fotelban ültem, egyszercsak letolt nadrággal megállt előttem, és kérte, hogy csináljam azt, amit a néni a tévében. Mire mondtam, hogy nem, és hogy hívja a taxit.” Arra a kérdésre, hogy gyerekként honnan volt benne ekkora lélekjelenlét, azt válaszolta, hogy rendkívül szerette édesapja barátját, és nem hitte, hogy bántani fogja. „Otthon nem mondtam el apámnak, mit tett a barátja, mert tudtam, hogy megölné.” A férfi a későbbiekben újra próbálkozott nála, de akkor is határozottan elutasította. „Akkor ez nagy törést nem okozott bennem. Majd mikor megértettem az egésznek a súlyát, többet inkább nem is találkoztam vele, mert akkor biztosan beverem az orrát.” Egy másik eset is érte őt, akkor tizennégy éves volt. „Egy újságíró – aki amúgy már nem él – felcsábított magához. Utalásokat tett, majd odajött hozzám, átkarolta a vállam, és adott egy puszit a fejem búbjára. És akkor mondtam, hogy na, akkor én most megyek, és nagyon gyorsan el is húztam a csíkot.” Mint mondta, ezek a történések nem okoztak neki maradandó traumát, mert tudta magában rendezni, de sajnos ezzel a legtöbben nincsenek így.
Kiemelt kép: Fülöp Dániel
