A Kossuth-díjas író pár évvel korábban azt nyilatkozta lapunknak, nem számított ilyen hosszú életre, abban sem bízott, hogy a hetvenet megéri. Viszont mivel viszonylag későn, 41 évesen lett édesapa, aggasztotta, mennyi közös idő adatik meg a gyerekeivel. „Ami tőlem tellett, megtettem. Persze lehetett volna olyan apjuk, aki esténként mesél, elviszi őket ide vagy oda, én inkább arra törekedtem, hogy minél gyorsabban haladjanak előre, mert nem tudtam, meddig maradok meg nekik.”
György két éve vesztette el első feleségét, Zsuzsát, akivel több mint ötven évig éltek együtt. Az író egyedül maradt, de a gyászév letelte után újból kimondta a boldogító igent második nejének, Katinak. „A feleségem hetvenkilenc évesen ment el, életrevaló asszony volt, azt hittem, ő temet el engem. Egy daganatos betegség megkínozta és elvette tőlem.” A tragédia után a lányai, testvérei mindenben támogatták, de mindenkinek megvan a saját élete, munkája, családja, hosszú távon ezt nem várhatta és nem is várta el tőlük. „Arra gondoltam, esetleg bemegyek egy aggok házába, sok ilyet láttam már életemben, vagy kisebbre cserélem a lakásom, egyik sem tűnt jó megoldásnak. Egy biztos, ha nincs Kati, nem éltem volna túl a feleségem elvesztését. Több mint húszéves barátság a miénk, dolgoztunk együtt, lelki társak vagyunk, sőt több is volt ez annál.”
Kiemelt kép: Szabolcs László