A színész a Bóta Caféban mesélt megkapó őszinteséggel lelki problémáiról, nagymamájáról, Törőcsik Mariról, és arról, milyen érzés a gyerekkori nélkülözés után most jómódban élni. „Szerintem ehhez az embernek érnie kell, tudást szerezni, tapasztalást, mélységet és magasságot megélni ahhoz, hogy tudja, hogy igazából mi a fontos. Én mindig megmosolygom, amikor valaki azt mondja, hogy nézd milyen autót vettem. Mindig azt mondom, hogy persze ez iszonyatosan jó, és tényleg nagyon boldoggá tudja tenni az embert, ha beülhet egy jó kocsiba. Én is szeretem a luxusdolgokat, vagy a luxusnak egy bizonyos formáját, amiket megengedhetek magamnak, de őszintén szólva, azért nem ezen múlik. Persze, nagyon sok mindent lehet és mutatni is kell bizonyos pozíciókban, mutatni is kell a státuszt. Ha valaki vezérigazgató, vagy nem tudom… De amikor kint voltam Dániában, és a keresztapám megbökött, és azt mondta, hogy nézz a sorba mögénk, nézd meg, hogy ki áll ott kettővel hátrébb? Hátranéztem, és mondom, ki a barna hajú nő. ‘Ő a dán királynő’, mondta. És ott állt ugyanabban a közértben, amiben mi hozzá képest csóró csövesek, Dániában álltunk és vettük a nem tudom mit, az ásványvizet. És ott állt mögöttünk két sorral a dán királynő, mert neki teljesen természetes, hogy lejár a közértbe, biciklivel jár egyébként…”
Egy samponreklám ott és itt
Járai Máténak ma már nem kell néznie az árakat a közértben. „Nekem ez a luxusom – folytatta Járai Máté. – És nem kis dolog ugyan, de nagyon sokat beszélgettünk erről Funtek Frigyes rendezővel, akivel egy időben nagyon jóban voltunk, és voltunk kint náluk Cannes-ban is. Ő mondta azt, hogy ezzel a kvalitással, ezzel a pozícióval – hogy jó szerepeket játszol, játszol fővárosban –, lenne egy házam a Cote d’Azur-ön, ahol szeretném.
Frici fia, aki színművészetit végzett kint Párizsban, ő egy samponreklámból vett magának egy garzont Párizs külvárosában. Na most Magyarországon nemhogy egy garzont nem tudsz venni egy samponreklámból, hanem semmit.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
