Benkóczy Zoltán nyolcvan éve, 1946. április 3-án született. 1971-ben leszerződtette az Operettszínház. Első filmszerepét 1973-ban a Régi idők focijában kapta. Színpadi és filmszerepeit lehetetlen felsorolni, utolsó bemutatója az Én és a kisöcsém volt. A 2019-es világjárvány kitörése után már nem nagyon lépett színpadra. A színpadi játékot lecserélte az unokáival való játékra.
Csongrádi Kata: A kávé és aprósüti nem volt elég
„Az egyik közös műsorunkra otthon, nálam próbáltunk Heller Tomival. Kávéval, üdítővel, aprósüteménnyel kínáltam őket, de Zolinak ez nem volt elég. Kissé morózusan megjegyezte, hogy ’azért töltött káposztával jobban menne a próba.’ Mire azt mondtam: ’Zolikám, sajnos nem tudok főzni… Itt csak akkor lesz töltött káposzta, ha hozol.’ A következő próbára hozott ételhordóban általa készített töltött káposztát.”
Szendy Szilvia: „Lekváros kiskutyámnak szólított”
„Mi, akkori fiatalok együtt játszhattunk Benkóczy Zoli generációjával, és igyekeztünk ellesni tőlük a szakma minden apró csínját-bínját. A rendezők kifejezetten szerettek vele dolgozni, és számos filmben is emlékezetes alakítást nyújtott. Kivételes tehetséggel formált meg drámai és humoros szerepeket egyaránt.
A közvetlensége azonnal levett a lábamról az első találkozásunkkor, minden félelmem elszállt, amikor ’lekváros kiskutyámnak’ szólított.
Később már én is így hívtam őt – ez lett a mi közös nyelvünk. Rengeteget tanultam tőle, nemcsak a mesterségről, hanem emberségről és művészetről is.”
Teremi Trixi: „Ő volt a papunk”
„A férjemmel, Ferivel egy 1996-os japán turnén jöttünk össze. Zolika mélyen hívő emberként a tokiói hotel szobájában adott minket össze január 17-én. Ferike vette nekem az aranygyűrűt, és volt két tanú is. Játéknak indult, de végül komoly lett. A turnéról hazatérve, már mindenkinek azt mondtam, hogy férjes asszony vagyok. A mai napig sokat emlegetjük, hogy Zoli volt a mi igazi papunk, aki bennünket összeadott. Ez egy erős kötelék, és egy 30 éves történet.”
Kékkovács Mara: Negyven töltelék
„Amikor a Doktor urat játszottuk, mindig dupla előadás volt belőle. A kettő között ’öltözőbüféztünk’ minden alkalommal. Én kezdtem görög salival és tiramisuval, Lehócska (Lehoczky Zsuzsa) körözöttet hozott, Dzsoni (Földes Tamás) padlizsánkrémet, mindig volt valami kis apróság. A darabtemetéses duplán Zolikán volt a sor, ő két óriási adag töltött káposztával készült, amit a rotyogó tűzhelyről szállított be egyenest az öltözőjébe. Az első előadás végére pont ehetőre hűlt a körülbelül 40 töltelék.”
Oszvald Marika: „Egyszer udvarolni kezdett nekem”
„A főiskolára együtt jártunk, és nagyon jó barátságban voltunk. A volt férjem, Miklós meg Zolika mindig hazakísértek. Akkor engem mindenki úgy hívott, hogy Pici. Ám egyszer csak megszólalt Zoli, hogy ’ez nem jó így, hogy mi mindig picizünk téged. Hiszen van neked rendes neved is: Marika. Én most már így foglak téged hívni. Jó, Pici?’ Egyszer udvarolni kezdett nekem, persze játékból. Mondtam neki, hogy fejezze be, mert megmondom Katusnak. Erre ő: ’Neked mi közöd az én feleségemhez?’
Faragó András Topy: „Félek, hogy kiettük őket a vagyonukból”
„Amikor még jártunk az Operettszínházzal Münchenbe turnézni, előfordult, hogy egy hónapig is kint voltunk. Egyik alkalommal Zoli családja is kijött, a három fia és a felesége, Katus. Élt kint egy magyar család, akikkel nagyon jóban voltunk. Ott is volt egy fiú, aki vékony alkata ellenére nagyon sokat tudott enni. Nyílt egy új kínai étterem a városban, ahol egy összegért korlátlanul lehetett enni. Elmentünk csapatostul. Több órán keresztül ettünk. Szegény kínai tulajdonos és szakács nem hitt a szemének. Aztán később mesélték, bezárt az étterem… Félek, hogy miattunk. Kiettük őket a vagyonukból.”
Kiemelt kép:
