Halász Judit még csak álmodni sem mert gyerekkorában arról, hogy még 83 évesen is gyakran megállítják az utcán, vagy hogy odalépnek hozzá egy kávézóban azért, hogy autogramot kérjenek. Pedig az utóbbi történt vele nemrég is, amikor a Nők Lapja munkatársa készített vele interjút.
Kilencévesen döntötte el, színésznő lesz
„Tudod, miről álmodtam én? Hogy soha életemben ne kelljen főznöm. A nagymamám folyton meg akarta mutatni, hogyan kell tésztát gyúrni, főzeléket behabarni, de engem nem érdekelt. Úgyse lesz rá szükségem, feleseltem. És most nézd meg, cipelem haza a zöldségeket! (Elneveti magát.) Persze ez csak a Covid óta van így, be voltunk zárva a férjemmel, nem volt mese, kezembe kellett vennem a fakanalat” – idézi fel emlékeit Halász Judit, aki kilencéves korában döntötte el, hogy színésznő akar lenni. Már főiskolás volt, amikor Ádám Ottó, a Madách Színház igazgatója felfedezte.
„A televízióba is bevitt, ott látott meg Várkonyi egy Szép Ernő-egyfelvonásosban. Másnap elkapott a folyosón: ’Nagyon jó volt!’ És én ettől szárnyakat kaptam, ahogy attól is, amit az első vígszínházi bemutatóm után mondott: ’Ha magánszínházam lenne, oda is szerződtetnélek.’ Remek társulat volt az.”
A hite viszi előre
A Vígszínház tehetséges színésznőit szereti és figyeli őket és reméli, ők is figyelik őt. De Judit soha senkinek nem ad tanácsot, mondván őket sem tanította senki kezdő korukban. Viszont még nyolcvan felett is hat előadásban játszik, miközben mások ebben a korban már inkább csak kertészkednek.
„Pihentem én eleget. Évekig voltam beteg, és folyton azt kérdezgettem magamtól: mit csinálok én itthon? Délután ötkor már vitt volna be a lábam a színházba. Jólesik, hogy még szükség van rám.”
Így született meg a Micimackó
Egy ízben meghívták az Évszakok című tévéműsorba, ott volt vendégként Bródy János is, és a szerkesztő odafordult hozzá:
„’Kellene a téli műsorunkba egy dal, Tini. Mi lenne, ha írnál egyet? Majd a Jutka elénekli.’
És Bródy megírta a Micimackót. Már csak zenekar kellett mögém, ez lett a Tolcsvayék és a Trió. Aztán Tini megírta a Csiribirit is, és Tolcsvay is szerzett nekem dalokat. Lassan összegyűlt egy lemezre való. Így született meg 1973-ban a Kép a tükörben című lemezem, ami egy József Attila-vers címe, de rajta volt Weöres Sándor Altatója is, meg a Süss fel, nap. Akkor még nem volt célközönségem, a dalok felnőtteknek ugyanúgy szóltak, mint gyerekeknek”
– emlékszik vissza a zenei kezdetekre Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Koncerten énekelni azonban soha nem akart, ám egyszer beállított a Vígszínházba három ifjú zenész, hogy szeretnék, ha együtt koncertezne velük. Judit elutasította őket, de két hét múlva visszajöttek.
„Addig-addig, mígnem lekötöttek két fellépést a szentendrei művelődési házban, muszáj volt énekelnem. Az öltözőben óriási ricsajt hallottam, de amikor beléptem a színpadra, hirtelen csend lett, és a közönség együtt énekelte velem a dalokat. A második koncertre felkapcsoltattam a világítást, hogy lássam, kik ülnek a nézőtéren: hát csupa gyerek volt! Nem kell nekem itt szerepet játszani, lehetek nyugodtan önmagam – ez felszabadítóan hatott rám.”
Halász Juditnak hamarosan egy meselemeze jelenik meg, és ma is elképesztően aktív, miközben az utóbbi három évtizedben volt egy súlyos balesete, melldaganata, és a Hepatitis C vírussal is megfertőződött.
„Kiváló orvosok, nagyszerű emberek kezeltek. A daganat esetében például, a kétezres évek elején, az volt az első kérdésem: ’Doktornő, túl lehet ezt élni?’ És dr. Dank Magdolna azt válaszolta: ’Túl, csak mindent meg kell csinálni, amit mondok.’ És én megcsináltam, fegyelmezetten, kitartóan. És ne felejtsük el a közönség szeretetét se!”
További részletek a legfrissebb Nők Lapjában!
Kiemelt kép: Zsólyomi Norbert
