2001-ben indult hódító útjára az RTL-en a legendás kibeszélő show, amely kilenc éven és majd’ kétezer epizódon át hatalmas népszerűséggel futott a kereskedelmi csatornán. Az akkor még szárnyait bontogató, 33 éves televíziós neve örökre összeforrt a műsorral, legendás epizódjait, kultikus szereplőit pedig azóta sem felejtette el a közönség.
860 jelölt
De vajon hogyan emlékszik vissza az idén 25 éves Mónika show-ra, a megható, vicces, meghökkentő és botrányoktól hangos forgatásokra az immár 58 éves televíziós? Erdélyi Mónika nem kertelt: számos érdekességet, kulisszatitkot megosztott.
„Az egyik rokonunk látta egy helyi újságban a hirdetést, miszerint egy országos tévécsatorna női műsorvezetőt keres. Másnap volt a jelentkezési határidő, úgyhogy gyorsan felhívtam őket telefonon és elmentem az első válogatásra – emlékszik vissza Erdélyi Mónika.
Egy iskolában zajlott a műsorvezető-válogatás 860 jelentkezővel. – Több feladat is volt. Az egyik, hogy egy képzeletbeli bíróságról tudósítsak, a másiknál szembesíteni kellett valakit egy hazugsággal, és volt még három vagy négy rosta. Az utolsó körnél árulták el, hogy melyik televíziós csatornáról és milyen jellegű műsorról van szó. Ez 2000 októberében volt, majd 2001 januárjában felhívtak, hogy engem választottak. Sosem felejtem el ezt az időszakot! Ahogyan sok más pillanatot sem a kilenc évig tartó Mónika show-ból.”
Pontos tervezés
És persze nemcsak a kamerák előtt, a háttérben is kőkemény szervezés zajlott. A szereplővadászat ugyanis nem egy irodában, kávé mellett történt: a stábtagok simán leszólították az embereket utcán, aluljáróban, sőt még szórakozóhelyeken is.
Ha pedig a téma úgy kívánta, akkor egészen meglepő helyszínekre is elmerészkedtek a szerkesztők. Például mentális problémákat boncolgató adásoknál akár pszichiátriai intézmények környékén keresték a megszólalókat, de a kulcsszó mindig a precizitás volt.
Minden résztvevő érkezése percre pontosan meg volt szervezve, és szinte katonai fegyelemmel ügyeltek arra, hogy a szereplők még véletlenül se fussanak össze a folyosón. A nagy találkozásnak ugyanis a stúdióban kellett megtörténnie – ott, ahol már forog a kamera, és ahol minden arcrezdülés aranyat ér.
És igen, a valóság néha tényleg nyers volt. Ha valaki nem épp „adáskompatibilis” állapotban érkezett, annak sem kellett hazamennie. Volt zuhanyzási lehetőség, és egy komplett ruhatár is rendelkezésre állt.
A pletykákkal ellentétben a szereplők nem fizetett statiszták voltak, hanem hús-vér emberek, valódi történetekkel. A közönség tapsolói kaptak ugyan némi juttatást – adásonként ötezer forintot –, de a szereplők maximum az útiköltségük megtérítésére számíthattak. A dráma tehát nem volt megrendelve, legfeljebb időzítve.
Legendává váltak
Ha volt hely, ahol a biztonsági őrök tényleg nem unatkoztak, az a Mónika show stúdiója volt. Itt nem egyszer pattant el a húr, de a komolyabb balhék szerencsére mindig idejében le lettek szerelve.
Persze a műsor nem csak a hangos jelenetekről szólt. Valójában rengeteg konfliktust sikerült elsimítani, családtagokat összehozni, és olyan történeteket felszínre hozni, amelyek máshol talán sosem kaptak volna nyilvánosságot. Egyfajta furcsa, tévés „terápia” volt ez, ahol a kanapé nem csak díszletként funkcionált.
Ami viszont biztos: a legemlékezetesebb figurák örökre beégtek a kollektív emlékezetbe. Ott volt például a „bézbózütős”, lobbanékony Gabriella és a legendássá vált „Jóska gyerek” – és persze az a bizonyos páros, Csipkés Zoltán és Botos Ágnes – vagyis Vámpír Ági, akiknek a jelenete hivatalosan ugyan sosem került adásba, de az interneten önálló életre kelt, és különböző verziók, paródiák, feldolgozások formájában lepte el a világhálót.
Bár a műsor 2010 augusztusában elköszönt a képernyőtől, a rajongók kemény magja nem felejtette el a show-t, a legendássá vált, olykor hangos, máskor kissé foghíjas karaktereket és Erdélyi Mónikát sem, akinek neve máig ott kering a magyar popkultúra univerzumában.
A szakma bölcsője
A Mónika show nemcsak a nézőket szögezte a képernyő elé, hanem egy egész generáció tévés karrierjét is beindította. A stábban dolgozni ugyanis felért egy intenzív médiaképzéssel. Innen indult többek között Ördög Nóra pályája is, aki szerkesztőként dolgozott a műsorban, ahogy Konyári Edinka is. De még Osváth Zsolt is megfordult itt – igaz, ő akkor még gyerekszereplőként. A műsor tehát nemcsak egy korszak ikonikus tévéműsora volt, hanem egyfajta ugródeszka is. Egy hely, ahol karrierek indultak, legendák születtek – és ahol néha egyetlen mondat elég volt ahhoz, hogy másnap az egész ország erről beszéljen.
Fotó: Rozmanitz Gábor/fotocentral.hu
