Nehéz gyerekkor jutott Soma Mamagésának, már kislányként érzékelte maga körül a romboló környezetet. Édesapja és édesanyja éveken át harcoltak „izzó gyűlöletben”, ahogyan fogalmazott. Nem csoda, hogy hatévesen azért akart megtanulni írni, hogy levélben kérhessen segítséget a nagymamájától. Végül 16 éves korában váltak el a szülei, de az élete ettől nem lett sem könnyebb, sem egyszerűbb. Saját bevallása szerint a mérhetetlen szabadságvágy hajtotta előre, illetve az, hogy színésznő akar lenni. A rászakadt szabadsághoz azonban pénztelenség is társult. Egyszer pedig olyan reménytelen helyzetbe került, hogy hullamosónak jelentkezett egy kórházba.
„Nagyon éreztette velem a környezetem, hogy én egy flúgos művésznő vagyok. Egy ilyen gúnyolódás volt. (…) Voltak mélypontok, és emlékszem, volt, hogy nagyon fájt az élet. Annyira, hogy munkakeresésben voltam Debrecenben, és akkor ilyen extravagáns korszakom volt. Kerestem a határaimat, és kitaláltam, hogy hullamosó leszek”
– mesélte a Menedék visszhangja YouTube-csatornán. A kórházban aztán órákig váratták, mielőtt egyáltalán szóba álltak vele.
Nagyon csalódott volt, hogy nem lehetett hullamosó
„A végén beengedtek, és akkor a felvételiztető mondta, hogy hát nőket nem vesznek fel hullamosónak, mert a férfiak sokkal precízebben dolgoznak. Ja, mondtam, hát akkor miért várattak órákon át? Látta, hogy nő vagyok, beadtam a személyimet. Benne volt, hogy Gyöngyi, sejthette, hogy az nem György. Akkor annyira éhes voltam, és nem volt még annyi pénzem sem, hogy vegyek egy zsömlét, hogy mellé lopjak valamit”
– árulta el a művésznő kendőzetlen őszinteséggel. Sőt az is megfordult a fejében, hogy elmegy vörös szegycsontvelőt adni a klinikára, ami köztudottan rendkívül fájdalmas beavatkozás. Azt gondolta, amellett gyakorlatilag minden más problémája csekélységnek tűnne.
Rendszeresen lopott, hogy ehessen
Somával akkoriban többször is előfordult, hogy lopni kényszerült, hogy enni tudjon. Mint mesélte, egy ponton úgy gondolta, ha már lopnia kell, olyat lopjon, ami ízlik is neki. Munkásként havi 1500 forintot keresett, amiből 900 forint nyomban el is ment albérletre. Mivel akkoriban rájött, hogy minden boltnak volt egy kerete a lopásra, ezért úgy vélte, tulajdonképpen senkit sem károsít meg, ha elemel némi harapnivalót.
„Akkor is ugyanolyan kemény volt munkásemberként, mint ma. Akárhogy osztottál, szoroztál, rájöttél, hogyha nem támogatnak, nem fogsz megélni. (…) Úgy voltam vele, hogy tudom, hogy lopni nagyon csúnya dolog, de amikor tisztáztam, hogy nem egy embertől veszem el, hanem az állami büdzsébe belefér, akkor onnantól kezdve a kaviártól a kagylóig loptam mindent”
– magyarázta.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
