Január közepén történt, hogy az énekesnő családi otthonában tűz ütött ki, és bár a tűzoltók két közeli városból is fél órán belül kiértek a Zala megyei kis településre, a ház menthetetlen volt. Agárdi Szilvi és férje, Gergő az épület felső részén éltek, épp aludtak, csak úgy, mint lent Szilvi édesanyja, amikor az énekesnő édesapja hajnalban robbanást hallott. Meglátta a felcsapódó lángokat, és felkiabálta a házat.
„A földön feküdtem, és belém rúgtak”
„A cicámat sikerült kimenekíteni, de semmi mást. Villany, fűtés, víz nélkül maradtunk, a káros anyagok mind égtek, no és a rengeteg füst, korom beleivódott a falakba, a bútorokba, mindenbe” − panaszolja Szilvi.
A tűzoltók, mondja az énekesnő, még most sem tudnak semmi biztosat arról, hogy miért gyulladt ki az a helyiség, ahol először felcsaptak a lángok. „Döbbenetes volt számomra, hogy az interneten különböző pletykák születtek arról, hogy miért is raktam ki a videót, és miért is meséltem el, hogy mi történt velünk. Egyesek szerint lakható, nem is égett le, míg volt, aki azt mondta, marketingfogás. Azt gondolom, ezeket csupán információ hiányában és rosszindulatból írták. Ezek után úgy döntöttünk, hogy tiszta vizet öntünk a pohárba. Ezért készítettem a videót, hogy megmutassam, valóban mi történt, és lássák a kész tényeket és a valóságot. Fontos számomra az őszinte kommunikáció, ezért döntöttem úgy korábban, hogy szívesen mesélek a vakságomról, a munkámról és dióhéjban egy kicsit a magánéletemről is. Most is fel szerettem volna hívni a figyelmet az élet fontosságára, hogy minden egy perc alatt megváltozhat. Sok mindent elvehetnek tőlünk, de a hitet és a szeretetet, a családot nem. S hogy egy csoda volt, hogy megmenekültünk.”
„Sokszor vannak rémálmaim”
Szilvi nem tagadja, sőt hálával a szívében mondja, mennyire jólesett neki és családjának az emberek biztatása, jó szava, segítsége, adománya. „Egy baráti összefogásnak hála, hamar beköltöztünk egy albérletbe. Kaptunk egy mosógépet, egy kedves butikos hölgytől a család ruhákat. Számos szakember írt, hogy majd a felújtásnál szívesen segítenek festeni, burkolni. Még a cicámnak is küldtek postán játékokat és csemegét, hogy ne ezzel kelljen törődnöm. Valójában ez számít, nem az a pár negatív, névtelen ember, hanem azok, akik segítettek. Köszönjük szépen nekik” – érzékenyül el.
Szilvi elárulja, ha jól aludni még nem is, olykor nevetni már tud. „Sokszor vannak rémálmaim, és hallom apu kiabálását olyan visszahangszerűen, hogy tűz van, meneküljetek. Vannak jobb és rosszabb napok, előfordul, hogy én vigasztalom a férjemet, máskor ő engem. Aztán a feszültséget nevetéssel oldjuk. A minap is kértem anyut, hogy keresse meg nekem, legyen szíves, a fehér sportcipőmet, mire azt válaszolta, odakozmált a tűzben…”
Az énekesnő azt mondja, hogy nem haragszik semmire és senkire, de van benne feszültség és csalódottság. „Még nem tudtam a történtek miatt alaposan kisírni magamat. Ott még nem tartok. Időm sem volt rá, annyi a teendő.”
„Szeretnék még többet dolgozni”
A kiégett ház lakhatatlan, Szilviék pedig valószínűleg nem szeretnének visszaköltözni. „A férjemmel, Gergővel azt terveztük, hogy majd veszünk egy kis házat magunknak, ahol családot alapítunk. Na ez szó szerint füstbe ment. Ha ezt a házat kicsit renováljuk és eladjuk, majd anyuékkal minden fillért összerakunk, akkor talán közösen, négyen tudunk venni valamilyen állapotú házat. Nem szeretném cserbenhagyni őket, akik olyan sokat segítettek nekem, azzal, ha nem együtt költöznénk. Szóval megoldjuk, ezért is szeretnék mostantól többet dolgozni, többet énekelni, mert gyűjteni kell minden fillért” – így Szilvi, aki szerint ha valami tanulsága van ennek a két hónapnak, az az, hogy az emberek mégiscsak jók. Mint mondja, nem szégyen elfogadni a segítséget, és kár keseregni a megváltoztathatatlanon: bátran szembe kell nézni a kihívásokkal.
Kiemelt kép: Kiss Éva Brigitta/fotocentral.hu
