Dobó Kata kislánya, Szofi nemrég esett túl a gimnáziumi felvételi első felvonásán. A 14 éves tini előtt még egy újabb kör áll, de édesanyja szerint eddig jó élményekmet szerzett. Szofit egyébként nem meglepő módon a művészeti-dráma tagozat érdekli. „Kicsi kora óta sok időt töltött színházi próbákon és előadásokon. Látja rajtam, hogy szeretem a hivatásomat. Ennek a szakmának is vannak nehéz pillanatai, de annyi örömöt is okoz, hogy ha ő is ebben találja meg magát, nem fogom lebeszélni” – meséli a Nők Lapjának adott interjújában a színésznő, akinek az alábbi három jelző jut először eszébe lányáról.
„Fantasztikus. Elképesztő. Tudom, minden anya ezt mondja a gyerekéről. Küzdő. Imádom, hogy már most meg tudja húzni a határait, és ki tud állni magáért. Tudja, hogy mit akar, és csodálatosan érzékeli a világot maga körül.”
Dobó Kata a magánéletéről mesélt
Kata sokszor megkapta élete során, hogy „szép, de biztos buta”, emellé jött még a „szép, de biztos hisztis”, a „szép, de biztos nem elég jó színész”, és így tovább. Ezek a megjegyzések továbbra is jelen vannak életében, de már nem veszi fel őket.
„Az idő előrehaladtával ritkultak ezek a mondatok, nyilván azért is, mert már nem ‘bicskanyitogató’ a szépségem, illetve ott vannak a fiatalok, van más, akibe bele lehet állni. Én már eljutottam odáig, hogy senki ne mondja azt nekem, hogy nem vagyok elég jó. Van egy belső, emberi-szakmai értékrendszerem, csak annak akarok megfelelni. Hosszú folyamat volt eljutni idáig, de most már kifinomult antennám van arra, hogy felismerjem a mérgező mondatokat, és ne engedjem be őket. (…) Magamat választottam. Például amikor kiléptem nem működő párkapcsolatokból. Voltak csodálatos kapcsolódásaim, de olyanok is, akiket a fel nem dolgozott gyerekkori mintázatok miatt engedtem csak be az életembe. Valójában arról van szó, hogy minden szakítással megadtam magamnak a lehetőséget a továbblépésre.”
Arról, hogy most jelen van-e a szerelem az életében, egyértelműem fogalmazott.
„Nincs, de ha lenne, sem beszélnék róla. Egyébként nagyon érdekes, hogy ha rég nem látott ismerőssel kérdezgetjük egymást, ki hogy van, és elmondom, hogy remekül érzem magam, minden rendben, egyből jön a feltételezés: akkor van valakid? Mintha enélkül nem lehetne jól az ember.
Nekem már nincs szükségem rá, hogy egy kapcsolatból nyerjek visszaigazolást önmagamat illetően, hogy jó nő, jó társ vagyok-e.
Én jó nő és jó társ vagyok, csak jelenleg társ nélkül. (Nevet.) Persze, vágyom rá, hogy kapcsolódjak valakivel, de csak akkor, ha kölcsönösen felfelé húzzuk egymást.”
Kata szerint az életet erővel hajszolni nagy hiba, hisz a siker- és pénzhajhászás közben nem marad idő saját magunkra és az emberi kapcsolatokra.
„Az ember húszévesen még nem érzékeli, amit ötven fölött már igen: nagyon gyorsan eltelik az élet, és nem mindegy, hogy kivel tölti el ezt az időt.(…) Sosem mondtam azt senkinek, hogy nem szeretném őket az életemben, egyszerűen kikoptak. Csak olyan beszélgetésekben, kapcsolódásokban szeretnék részt venni, ahol kölcsönösség van, és nem alá-fölé rendeltség.”
További részletek a legfrissebb Nők Lapjában!
Kiemelt kép: RTL
