Kereken 25 évvel ezelőtt, 2001-ben robbant a bomba: Zalatnay Cini 53 évesen ledobta a textilt, és megmutatta legendás idomait a Playboy hasábjain. A pikáns fotósorozat pillanatok alatt kultikussá vált, a címlap pedig örökre beírta magát a hazai bulvártörténelembe.
Pedig az egész teljesen másképp indult. Az énekesnő eredetileg a Vörös ágyasok című, meglehetősen fűszeres könyvét szerette volna promotálni a nyuszis magazinban, ám a potya reklám nem kellett a Playboynak. Cini bájai viszont annál inkább érdekelték a szerkesztőket… A felkérés váratlanul érte az énekesnőt, aki hosszú hónapokig vívódott, mire meghozta a döntést: bevállalja. És micsoda döntés volt!
Két feltétellel vállalta a fotózást
A történelmi lapszám végül három utánnyomást élt meg, és 90 ezer példányban fogyott el – ezt a rekordot azóta sem sikerült senkinek túlszárnyalnia. A pikáns képek több mint 53 millió forintot hoztak a Playboy konyhájára, és Cini is szépen profitált: a bevétel tíz százaléka, azaz több mint ötmillió forint ütötte a markát. Negyed évszázaddal a nagy dobás után az énekesnő ma is élénken emlékszik minden pillanatra – a hezitálásra, az izgalomra, a remegő térdekre és a felszabadító diadalra.
„Amikor először felkértek aktmodellnek, nem hittem a fülemnek. Az volt az kérdésem: »Ugye csak vicceltek? Utoljára tíz hónapos koromban fotóztak meztelenül!«
De nem vicceltek! Nem értettem, hogy miért akarják, hogy pont én, 53 évesen vetkőzzek. Ki kíváncsi erre? Aztán fontolóra vettem az ajánlatot. Több hónapon keresztül rágódtam, hogy bevállaljam-e vagy sem. Nagyon féltem a megítéléstől, attól, hogy mit szól a környezetem, a rajongók és persze a lányom. De Niki abszolút támogatott, sőt, még az osztálytársai is teljesen bepörögtek, hogy ez milyen menő lenne és csináljam. Aztán nagy nehezen meghoztam a döntést. Bevállaltam, két feltétellel. Az volt a kikötésem, hogy egyáltalán nem retusálhatnak rajtam, és a fotózás, utómunka minden egyes mozzanatát figyelemmel szeretném kísérni. Nem szerettem volna, ha olyan anyag jelenik meg rólam, ami köszönőviszonyban sincs azzal, ahogy valójában kinézek” – magyarázza a story.hu-nak Zalatnay Cini.
Pálinkával csillapította a remegést
A fotózás komoly előkészületek és kőkemény szerződés után valósult meg. A helyszín a Hajógyári-sziget volt, ahol két napon át megállás nélkül dolgozott a stáb: sminkesek, fodrászok, stylistok és persze a catering gondoskodott a profi háttérről. Az izgalom azonban így is hatalmas volt.
„Befestették vörösre a hajamat, kitetoválták a szemöldökömet és egy kicsit azért diétáztam is a fotózás előtt. Odafigyeltem az étkezésemre, hogy mit eszem, mit iszom. A szénsavas vizet, üdítőket például messziről elkerültem, nehogy egy kicsit is felpuffadjon a hasam.
Aztán eljött a fotózás napja. Két napig megállás nélkül dolgoztunk. A Hajógyári-szigetre települtünk ki. Temérdek sminkes, fodrász, stylist, catering. Az első pillanattól az utolsóig minden nagyon profi, fegyelmezett és diszkrét volt, bár a remegésemet csak a barackpálinka tudta csillapítani – ismeri be nevetve. – Annyira féltem, izgultam, mint soha azelőtt, de baromi jó élmény volt. Nagyon jól éreztem magam és a végeredménnyel is kifejezetten elégedett voltam.”
Egyszeri és megismételhetetlen
És a végeredmény? Totális diadal. A nők irigykedtek, a férfiak megvadultak, az újságos standoknál kígyózó sorok álltak. Cini eleinte még az utcára sem mert kimenni, tartott a beszólásoktól – de a félelme alaptalannak bizonyult.
„Soha ennyi dicséretet nem kaptam, mint akkor. Az újságos standoknál kígyózó sorok álltak és a koncertjeimen is többen vették az újságot, mint a CD-imet. Mai napig nagyon jó szívvel emlékszem vissza erre az időszakra. Büszke vagyok magamra, a végeredményre, de ma már nyilván nem vállalnék még csak hasonló fotózást sem. Ez egyszeri és megismételhetetlen volt, amit úgy tűnik, 25 év után sem felednek az emberek. És én sem!”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
