A munkácsi gyermekévek, a szülei történetei meghatározóak voltak számára. „A szüleim még a háború előtt kötöttek házasságot, majd anyámat elhurcolták Auschwitzba, koncentrációs táborba, apámat pedig a Don-kanyarhoz munkaszolgálatra. Mind a ketten túlélték. 1945 tavaszán találkoztak újra, nem sokkal később megszülettem, egy évre rá a húgom is” – idézi fel Jávori Ferenc Fegya.
Hegedűvel könnyebb menekülni
A zenész születése nem volt hétköznapi, már akkor megpecsételődött a sorsa. „Otthon, nagy családi körben jöttem a világra. A legendárium szerint a nagybátyám odahívott egy cigányzenekart, hogy ezt megünnepeljék. A hegedűs Munkács legendás prímása volt.”
Tehetsége hamar megmutatkozott. Édesanyja, aki kiválóan énekelt, de nem futhatott be művészi pályát, minden erejével azon volt, hogy támogassa fiát a tanulásban, a zenei tanulmányaiban. Elsőre sikerült egy öreg zongorát beszerezniük, és a kis Ferenc négyévesen már hallás után mindent eljátszott. Például a rádióban hallott dallamokat. Hatévesen zeneiskolába került, ahol egy tanár sorsfordító tanácsot adott: a zongora helyett inkább válassza a hegedűt. Hogy miért?
„Nemcsak művészi, hanem túlélési szempontból is. Ha újból menekülni kellene, ezt könnyedén magammal tudom vinni. A múlt árnyéka adta ezt a jó tanácsot.”
Tizenévesen újabb meghatározó élmény érte. Egy elegáns munkácsi szállodából kiszűrődő muzsika vonzotta befelé.
„Odabent egy idős prímás játszott – ugyanaz az ember, aki évtizedekkel korábban a születésemnél is jelen volt. Emlékszem rá, teljesen megbabonázott a játéka. Ettől kezdve rendszeresen visszajártam, figyeltem, jegyzeteltem, dallamokat rögzítettem. Több mint százat őrzök ebből az időszakból.”
Munkács kiürült
Így indult a ma már nemzetközi hírű zenész és zeneszerző életútja, bár azt is őszintén bevallja, hogy a fájdalmas múltról, a megélt borzalmakról a szülei hosszú ideig hallgattak. Nem titkolózásból, hanem védelemből.
„Nem akarták, hogy a múlt terhe ránehezedjen a gyerekkoromra. Soha nem panaszkodtak, nem keseregtek, inkább élni akartak. Olyan életszeretet áradt belőlük, amit azóta is ritkán tapasztalok. Amikor évtizedekkel később rangos állami kitüntetést vehettem át, gondolkodás nélkül a szüleimnek ajánlottam fel. Már nem lehettek ott, de minden, ami lettem, tőlük ered.”
De ne szaladjunk ennyire előre: a díjátvétel előtt még egy nagy megmérettetés várt a családra. Harmincéves volt Fegya, amikor életében új fejezet kezdődött: a családdal Magyarországra költöztek. „A testvérem jött el először, itt alapított családot, a szüleim pedig nem akarták magára hagyni. Jöttünk mindannyian. A hetvenes évek nagy kivándorlási hulláma végül az egész rokonságot elsodorta: ki Izraelben, ki Amerikában, mások Európában találtak új otthonra. Munkács kiürült. Egy idős nagynéném ma is azt mondja: akkor voltunk igazán boldogok, amikor még együtt éltünk. Mindig elszorul a torkom, ha hallom.”
Az újrakezdés
Budapesten új kihívások és lehetőségek elé állította a sors.
„Egy újsághirdetés révén kerültem az Operettszínház zenekarába. Egyik nap meghallgatás volt, másnap már fellépés. Zongoráztam Németh Marikának, Feleki Kamillnak, Galambos Erzsinek, Lehoczky Zsuzsának.” Mégis néhány év után hiányérzet támadt benne. Többre vágyott: saját hangra, saját útra. Ennek eredményeként született meg 1990-ben a Budapest Klezmer Band.
A siker szinte azonnal jött, itthon és külföldön egyaránt. Turnék, telt házak, elismerések követték egymást. Az édesanyja ezt már nem érhette meg, de az édesapja hosszú éveken át ott ült a koncerteken.
„Apám mindig büszke volt rám, még ha nem is mondta ki könnyen.”
A zenész gyakran gondol vissza a szüleire, a rokonságra – és arra a városra, ahol felnőtt. Egy helyre, amely annyi ország része volt, és amely még négy évvel ezelőtt is az együttélés békéjétől volt hangos.
„Sok nemzet, vallás, kultúra élt ott egymás mellett békességben. Én azt keresem azóta is: a harmóniát. A zenében, az emberekben, a világban.”
Ki mit tud?
1967-ben felvételt nyert a drohobicsi Zeneművészeti Egyetem hegedű tanszakára, ahol zongorázni is tanult. Az egyetem elvégzése után – többek között – Nagyszőlősön és Huszton tanított zenét. Eridán néven együttest alapított a magyarországi táncdalfesztiválok hatására, amellyel szovjet slágereket játszottak, és bejutottak az ottani Ki mit tud?-ba. Később a zenekart cionista összeesküvés vádjával betiltották.
Kiemelt kép: Gráf Péter
