A Jászai Mari-díjas magyar színésznő, rendező, érdemes és kiváló művész, a József Attila Színház örökös tagja március 17-én lett volna 82 éves.
Voit Ági halálhírét Bóta Gábor jelentette be a közösségi oldalán.
„Felhívott Bodrogi Gyula, hogy meghalt Voith Ági. Megállt bennem az ütő. Végleg elaludt. Legyőzte a gyilkos kór. Bár ezt még nem adta ki az MTI, ez sajnos nyilván hiteles. Sokat láttam őket gyerekkoromban a József Attila Színházban komédiázni. Színházimádatom megalapozói közé tartoznak.
Felelevenedett az élmény, amikor jó pár éve a Nemzetiben közös estet csináltak, mókáztak, énekeltek, táncoltak, de nagy, mély csendeket is teremtettek, mint régen. Több mint negyven éve nem éltek együtt, ám meghatóan példaértékű, ahogy jóban maradtak. Ági vagány, belevaló, szeretni való, jó humorú nő és remek színész volt. Márciusban lett volna 82 éves.”
Kattintson a galériára, fotókon Voith Ági élete!
Év elején az otthonában látogattuk meg
Tavaly év végén volt ok az aggodalomra: egy hosszan elhúzódó tüdőgyulladás miatt került kórházba, ám viszonylag hamar talpra állt, az ünnepeket már szerettei körében tölthette. Év elején az otthonában látogatta meg a Story magazin. A színésznő ekkor arról mesélt, hogy nekilátott megvalósítani régen dédelgetett álmát: könyvet ír a családjáról, a színházról, az életéről.
Utolsó szerepét két évvel ezelőtt az Örkény Színházban, A nemzet özvegye című darabban játszotta. Elképzelni sem tudta volna, hogy eljön az idő, amikor lényegesen kevesebb feladat találja meg, és napokig alig mozdul ki az otthonából. „Korábban sűrű életet éltem, rengeteget játszottam: egyik premier követte a másikat, utána a kollégákkal, barátokkal éjszakába nyúló találkozók, beszélgetések, vacsorák, bulik… Aztán filmforgatások, szinkron – gazdag, sűrű élet volt. Ideje van az elcsendesedésnek Bár nem akarom tudomásul venni a koromat – ez egyszerűen felháborító –, a lelkemben, a fejemben megmaradtam annak a 25 éves, renitens, bohém lánynak, aki voltam.
De tetszik, nem tetszik, az idő múlik. Ennek egyik látható jele, hogy amióta pár éve ideköltöztünk Nagykovácsiba, egyre nehezebben mozdulok ki. Jólesik ez a nyugalom. Persze néha felmerül a gondolat, hogy talán jobb lenne a városhoz közelebb lakni, aztán rájövök: én innen már sehova sem akarok elköltözni.
Korábban sok helyen laktam Budapesten, a gyerekkoromról nem is beszélve. Amikor a történelem viharai elől és után a szüleim külföldön találtak nekem menedéket. Egy évig Olaszországban és Svájcban, apácákhoz jártam iskolába. Életemben nem sírtam annyit, mint akkor. Borzalmasan hiányoztak a barátaim, a szüleim. Anyámnak mindennap írtam, könyörögtem, hogy hozzanak haza” – nosztalgiázott a vele készült utolsó interjúnkban Voith Ági.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
