Gratulálunk, Csenge, és bár Ottó most nincs itt, neki is! Hogy van? Nagy már a készülődés?
Horváth Csenge: Köszönöm, jól vagyok, csak hamar fáradok. Megérkeztek az ilyen igazi várandós tünetek, már egyre kevesebbet tudok aludni. Volt egy-két hónap, ami jó volt, de most megint elindultunk a lejtőn (nevet), úgyhogy én már nagyon várom, hogy itt legyen közöttünk a baba. Őszinte leszek, nem izgulom túl a várandósságot, lazán veszem az egészet. Eddig három darab ruhája van a gyereknek, az is a leendő keresztanyjától. Szerintem az utolsó pillanatban veszünk majd meg sok mindent. Nem szeretnék stresszelni, teljes nyugalomban vagyok. Egyébként is, egy újszülött babának csak arra van szüksége, hogy ott legyünk vele: etessem, itassam, és legyen tiszta pelenkája. De azért persze az én lakásomban és Ottónál, Erdélyben is készül a babaszoba.
Szóval akkor marad a kétlaki élet, ahogy az a kapcsolatuk eleje óta is működik?
H. CS.: Igen, a tervek szerint ingázni fogunk, Budapest–Erdély nem vészes táv. Utazni pedig egy kisbabával a legegyszerűbb, szerintem. Az elején, a gyermekágyas időszakban azért észszerűbb, ha Erdélyben vagyunk, de közben meg nem látom akadályát annak sem, hogy ingázzunk. Amíg enni, inni, aludni tud egy baba, addig rendben van, és amúgy meg minden attól függ, hogy mihez szoktatja hozzá az ember a gyerekét. De ezt a részét sem gondoljuk túl Ottóval, úgy vagyunk vele, hogy majd úgyis kialakul a ritmusa mindennek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Szerelem első látásra
Ugorjunk vissza a legelejére. Hogy ismerkedtek meg a párjával?
H. CS.: Egy családi kiránduláson, Erdélyben. Mondhatni, első látásra szerelem volt. Úgyhogy én azóta ingázom Budapest és Erdély között. A barátnőimnek elég hamar, már egy hónap után kijelentettem, hogy nekem ez a fiú lesz a férjem és a gyerekeim apja. Tulajdonképpen mi az első pillanattól kezdve együtt élünk, mert vagy én vagyok nála, vagy ő nálam. És ez egyáltalán nem bonyolult, ahogy azt sokan gondolják.
Nelly valahol azt mondta, Ottó az első fiú, akit igazán kedvel Csenge hódolói közül.
Fésűs Nelly: Ottó előtt az összes többi fiúval úgy voltam, hogy próbálkozásnak jók, de másra nem. Ő viszont úgy szereti Csengét, ahogy az Csengének jó. Mert mindamellett, hogy a lányom nagyon ragaszkodó típus, egy nagyon szabad lény is. Ha őt megpróbálják korlátozni, egy ideig tűri, alkalmazkodik, de aztán kitör, nem hagyja magát.
Ez a fiú nagyon szereti őt, de közben szabadon is engedi. És ez visszafelé is igaz.
Csenge sem egy majomszeretettel ragaszkodó ember. Szóval összeillenek, és biztonságban látom Ottó mellett a lányomat. Ott voltam az első találkozásukkor is, az ominózus családi nyaraláson, amit Csenge már említett. És már az első pillanattól láttam, hogy itt valami nagy dolog alakul. Meglátták egymást, leültek egymás mellé, elkezdtek beszélgetni, és onnantól kezdve csak együtt voltak.
Csenge hogyan tudta meg, hogy babát vár, és Nelly azt, hogy nagymama lesz?
H. CS.: Nincs óriási története, igaziból időszerű volt, hogy jöjjenek a nehéz napok, de elmaradtak… Ezt Ottó is tudta, és azt is, hogy csinálok egy tesztet. Először mindketten sokkot kaptunk az eredmény láttán. Kellett egy nap gondolkodási idő, mert bár azt rögtön tudtam, hogy együtt tervezzük az életünket, és hogy senki mással nem vágnék bele a családalapításba, csakis Ottóval, de nyilván azért végig kellett gondolni, hogy készen állunk-e rá. A kezdeti sokkot hamar felváltotta az öröm. Életemben nem voltam még ilyen boldog!
F. N.: Engem Csenge a pozitív teszt után pár órával hívott fel, de bevallom, én már tudtam. Már a lányaimmal való hármas nyaralásunkon észrevettem rajta a változást. Jó párszor láttam őket Elzával sétálni a tengerparton, és Csenge most egészen más volt… De nem akartam akkor, ott rákérdezni, mert úgy hiszem, még ő maga sem sejtette, hogy babát vár, annyira az elején volt. Szóval amikor elmondta, nem lepődtem meg, mondhatni, már vártam a hírt. Az új élet mindig egy csoda.
„Jó, hogy nincs felelősségem”
Milyen érzéseket hoz elő önben, hogy ilyen fiatalon nagymama lesz?
F. N.: Azt mondják, a nagyszülőségnél csodálatosabb érzés nincs. Hát ez majd kiderül. Jelenleg még csak a gyerekemet látom magam előtt, most még ő élvez prioritást.
És amikor majd megszületik az unokám, én akkor is azt az elvet vallom, hogy mindenki foglalkozzon a saját gyerekével. Tehát nekem az a dolgom, hogy Csengére figyeljek, őt segítsem. Neki pedig az a dolga, hogy az unokámmal foglalkozzon. Nem az lesz a feladatom, hogy kivegyem a kezéből a babát, az a dolgom, hogy hagyjam őket egymásra hangolódni.
Jó érzés a tudat, hogy nincs felelősségem, és úgy „ronthatom el” az unokám, ahogy akarom. Javítsa majd meg az anyukája meg az apukája! (nevet) A korom pedig – amit büszkén vállalok, de egyáltalán nem foglalkoztat – kifejezetten szerencsés, hiszen bőven van energiám segíteni. Nem az lesz, hogy „Hagyd a mamát ülni, ne zavard meg!” vagy „Hangosan beszélj hozzá, mert nagyot hall!” Egyébként pedig nem az a lényeg, hogy én mit érzek, hanem hogy ők boldogok legyenek. Az ő jóllétük az elsődleges.
Hogy fogadta az örömhírt a férje, Vajtó Lajos?
F. N.: Ez egy helyes történet. Úgy tudta meg, hogy kapott egy kis zoknit Csengétől, amiben volt egy levél. És tulajdonképpen ebben a levélben Lajos felkérést kapott a babától, hogy megtisztelő lenne, ha a nagypapája lenne! Hát Lajos nagyon örült, és mondta, hogy természetesen boldogan lesz nagypapa.
Égi jelek
Csenge említette, hogy sok égi jel kíséri ezt a várandósságot. Mik voltak ezek a misztikus dolgok?
H. CS.: Ez leginkább számmisztika. Az első jel – amit, meglehet, az égiek kicsit félreértelmeztek, és nagyon jól tették – az volt, hogy én mindig azt mondogattam magamban, hogy 25-re szeretnék gyereket. De azt nem tettem hozzá, hogy én 25 éves koromra gondolok, és nem 2025-re. (nevet) Szóval a baba szerintem úgy volt vele, hogy ez egy kiskapu, úgyhogy ő bizony jön. A második jel, hogy a gyerekkori legjobb barátnőmmel napra pontosan ugyanott járunk a várandósságban. Milyen ritka ez, nem? Az ő babájának én leszek a keresztanyja, az én gyerekemnek pedig ő. Annyira különleges, hogy ez így alakult, és egy igazi áldás, hogy mindent meg tudunk osztani egymással. A harmadik jel, hogy pont annyi év korkülönbség lesz Elza és a baba között, mint köztem és Elza között.
A kishúgom egyébként már teljes nagynénilázban ég, annyira cuki. Megkérte anyát, hogy vigye el őt bevásárolni, és már vett neki rugdalózót, csörgőt. Nagyon-nagyon várja. Ölelgeti, puszilgatja a hasamat.
De az sem mindennapi, hogy Ottó születésnapjára vagyunk kiírva, úgyhogy tényleg nagyon sok csodafaktor rejlik a várandósságomban.
És ha már babavárás, lesz hetedhét országra szóló esküvő is?
H. CS.: Olyan nagy biztos nem. Csak a családdal, a barátokkal szeretnénk megosztani az örömünket. Szerintem ennyi az, amire mindketten vágyunk Ottóval. De ez még odébb van. Ezt nyilván nem nagy pocakkal szeretném, de a polgári esküvőnk szervezése már folyamatban van. Szóval hamarosan lesz egy szűk családi szertartás, így néhány hét múlva férjhez megyek.
Kiemelt kép és fotók: Bognár Bogi, Archív
