Életének 91. évében távozott az élők sorából Koltai János. Sosem szégyellte, hogy a legtöbben a Szomszédok Gábor Gáborjaként ismerték. Tisztelték és szerették Ádándon, ide vonult ugyanis vissza a színész, ahogy ő nevezte, a Tanyára. Gyakorta látták a faluban kutyájával, Zizivel. Nagyon szeretett sétálni, leginkább gyalog járt. Ám felesége halála és egyre súlyosabb térdfájdalmai miatt az elmúlt időszakban már nem hagyta el az otthonát – írja a Blikk. A helyi segítője szerint utolsó heteiben Koltai Jánost zavarta, hogy már nem tudta magát ellátni. „Sokszor elmondta mostanában, hogy nem bírja már és nehezen viseli, hogy nem tudja magát ellátni, hogy nem tud főzni magára, és nem tudja behoznia fát az udvarról. Másnap reggel az ágyában találtam rá. Elaludt, örökre” – mondta a lapnak János barátja és segítője, Neisz Péter, aki mindenben igyekezett segíteni a színművésznek.
Megérezte a halálát
Utolsó hónapjaiban egykori mentoráltjával, Nagybaczoni Nagy Kati színházi rendezővel töltötte ideje nagy részét. A rendező gyakran látogatta, és a beszélgetések eredményeképp megszületett a Még egy nyár című portréfilm.
„Még december 25-én is dolgoztunk: az egyik utolsó nagy szereplését néztük meg DVD-n, majd beszélgettünk, csakúgy, mint a korábbi hónapokban. Sokat beszélgettünk akkor is, mint minden alkalommal.
Amikor utoljára megszorította a kezemet, féltem, hogy ez a búcsút jelenti. Egy pillanatra felmerült bennem, hogy érez valamit: mindkét kezemet fogta, és nagyon szorosan szorította. Egyszerre volt benne az, hogy ne menj el, de az is, hogy tudd, mindig itt leszek veled. Aznap megbeszéltük, hogy január 25-én találkozunk legközelebb, mert akkorra terveztük a film bemutatását Ádándon. Sajnos erre a napra csak az emlékezés maradt…”
– mondta a lapnak az ádándi ház udvarán a rendező, akit nagyon megviselt egykori mentora halála.
„Finom melegség ölelt most körbe a ház mellett, meg is pusziltam a falakat. A távozása éjszakáján nem tudtam aludni, hajnali ötkor nagyon erős fájdalom hasított a tüdőmbe, azt hittem, embólia. Felültem az ágyamon, majd nem sokkal később jött a szörnyű hír. Annyira hiányzik, hogy mostanában úgy nyugszom meg, ha a hangját hallhatom. Egyszerűen muszáj. Szerintem van olyan az ember életében, amit már nem lehet elengedni. A 32 éves ismeretségünket nem lehet sem elgyászolni, sem elengedni. János örökre velem marad” – mondta szomorúan Nagybaczoni Nagy Kati.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
