Oszvald Marika túl a hetvenen is benne van minden kalandban. Legutóbb például Visegrádon készült lecsúszni a hegy tetejéről egy több száz méteres drótkötélpályán, azonban a magasban inába szállt a bátorsága. Az sem segített, hogy leszállt a köd, és látni is alig lehetett. „Ez egy kész katasztrófa, nem is emlékszem, hogy volt-e az életben olyan, hogy valamit nem csináltam meg, amit elterveztem – kezdte Oszvald Marika az eset után. – Rémisztő volt, próbáltak megtanítani, hogy kell használni az eszközt, de nem éreztem magam biztonságban. Az orrom hegyéig éppen, hogy elláttam, de azt sem tudtam, milyen magasból és hová kellene eljutnom. Ugyan felszereltek, felcaplattunk a magaslatra, beültem egy hámba, felakasztottak mindenféle karabinerekkel. Ekkor éreztem, hogy ez mégsem olyan könnyű, és bevallom: iszonyatosan féltem. Én valahogy fekve voltam, talán mert túl kicsi vagyok, de láttam, hogy a többiek ültek. Nagyon rosszul érzem magam, inamba szállt a bátorságom, azt éreztem, belehalok, ha most le kell csúsznom itt” – mesélte a szubrett.
„Otthon kellett volna maradni”
Oszvald Marikának így ez a bakancslistát álma végül nem vált valóra. „Láttam egy fellépés alkalmával, valahol Sátoraljaújhelyen egy ilyen pályát, akkor eldöntöttem, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom. Igaz, akkor nyári napsütés volt, és nem téli dermesztő hideg. Viszont ezt a környéket szeretem, gondoltam, kirándulunk egyet, és teszek egy próbát. Már reggel arra ébredtem, hogy rekedt vagyok, akkor kellett volna észnél, lennem és otthon maradni” – mesélte szomorúan.
„Viszont nagyon szíven szúrt, hogy nem sikerült ez a dolog. Mindig is bevállalós voltam. Imádok mozogni, őrültségeket csinálni, síelés, supozás, görkorcsolyázás, cigánykerék, bármi jöhet. Volt egy idő, amikor a szervezetem azt mondta, hogy ácsi, egy időben már sok baleset ért, tipikus a koromhoz hozzátartozó sérülések és színpadi bajok.
Emiatt is kezdtem el egy ízületregeneráló gyógynövénykúrát, ami szerencsére elmulasztotta a bajaimat. Csupa olyan gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító van a napi adagomban, amit az egyiptomi és kínai receptúrákban már időszámításunk előtt is használtak. A fűzfakérget a gyulladások visszaszorítására, az indiai tömjénfát az ízületek és csontok védelmében a violát a reuma ellen.
A testem újra engedelmeskedik, de életemben először a bátorságom mondott csődöt.
De nem akarom egyszerűen annyiban hagyni, arra gondoltam, hogy ha jön a tavasz, újra megpróbálom” – magyarázta Oszvald Marika.
Kiemelt kép és fotók: Archív
