40 éves korában kezdődött
„Nekem 40 éves koromban volt először síléc a lábamon. Az első 2-3 évben nagyon féltem minden alkalommal, legalábbis az első két naptól biztosan. És aztán lassan-lassan belejöttem, nagyon jól emlékszem rá, hogy hogy kezdődött az egész, amikor a fiam született, három évig nem volt hó. És a harmadik évben leesett végre a hó, felmentünk a Normafára tepsi szánkóval.
Nem volt hajlandó a fiam beleülni, hanem mutogatott a síelőkre, hogy az csak azt, csak azt!
Vettünk neki egy műanyag sílécet, és felmentünk vele a Tátrába. Elindult, bukfencelt néhányat, folytatta, és nagyon-nagyon megszerette a sízést.”
A művésznő életének azonban még ekkor sem vált részévé a síelés.
„Én nem tudtam elmenni velük soha, mert a színházban én 28-30-akat játszottam. De aztán eljött az idő, amikor azt mondtam, hogy ez nem lehet, hogy az én gyerekem meg a férjem hazajönnek, és mindig mesélnek olyan dolgokról, amiről dunsztom sincs. És azt mondtam, hogy most elmegyek én is, van egy hetem. A síkötést be kell állítani, és elmentünk a bekötő fiatalemberhez. Az első kérdése az volt, hogy hány éves és hány kiló. Na most hát ettől én tökre kiborultam, mert akkor kellett először kimondanom, hogy 40 éves vagyok.”
Ráfér a pihenés
A színésznő az évek alatt azonban igencsak belejött a síelésbe, és az idei szezont sem szeretné kihagyni.
„Az, hogy fekete pályán lemenjek, az csak időjárás függvénye. Ha látok is, meg a hó is jó, akkor oké, akkor nincs semmi baj – magyarázza. _ A snowboard is nagyon tetszik. Ha 20 éves vagyok, akkor biztos, hogy kipróbálom. Most el fogok menni, de csak akkor fogok sílécet venni, és könnyű pályákon fogok csak menni, hogyha jó lesz a hó, és látni fogok. Akkor egy kicsit kimegyek mozogni, és jól fogom érezni magam. Nagyon-nagyon kifáradtam most az ősszel és a télen, és nagyon rám fog férni egy pár nap pihenés.”
