Imádtuk, ahogy a jól hajrázó 90-es esztendőkben balatoni panziósként komédiázott Zimmer Feriként, majd a 2000-es években feltűnt a vásznon az Üvegtigris Gabenjaként, és már előre mosolygunk, ha meglátjuk a képernyőn Robert De Nirót, ugyanis tudjuk, Reviczky Gábor az amerikai világsztár állandó magyar hangja.
„A szeretet gyógyít”
Bár ötvenéves pályafutása során sikert sikerre halmozott a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a gyermekkor és a kezdeti évek nem voltak zökkenőmentesek. „Parlagon nőttem föl, és kész csoda, hogy nem lettem bűnöző. Négyévesen már egyedül jártam horgászni a bányagödrökbe.
Most már merek beszélni róla: annak idején örökös életveszélyben voltunk a haverokkal.
Nyolcan voltunk, én utólag csapódtam hozzájuk. Spica, a vezér csak hosszas megfigyelés után választott be a bandába. Eldugott fegyvereink voltak, hadgyakorlatokat tartottunk. Egész gyerekkorunkban gránátokat, föl nem robbant bombákat szedtünk szét.”
A minden rosszba belekeveredő, ám életvidám gyereket kamaszkorától édesapja egyedül nevelte, miután skizofréniában szenvedő édesanyja 37 éves korában öngyilkos lett, egy vonat elé ugrott.
„13 éves voltam. Egy kamasz fiú életében rettentően nagy károkat tud okozni egy ilyen súlyos tragédia, kiváltképp a szeretet átadásában, mert nem volt minta, nem volt meg az anyai szeretet, nem kaptam ölelést. Márpedig tudjuk, a szeretet mindenkit valamilyen formában meggyógyít.”
„A Teremtő vagy egy őrangyal vigyázott”
A tragédia okozta mély fájdalom sem tudta megtörni lelkileg, mindig az osztály központi figurája volt.
„Az osztályfőnököm azt mondta, fiam, belőled nagy bohóc lesz. Igen, egyfolytában röhögtek rajtam. Hetedikes koromban játszottunk egy darabot a ballagó nyolcadikosoknak, és kettőnknek, Tudákos Ákosnak és Okos Domokosnak akkora sikere volt ebben a mesében, hogy amikor levonultunk az öltözőbe, rohant utánunk az ügyelő, hogy gyertek vissza, mert egyfolytában tapsol a közönség. Ez az átélt fantasztikus élmény terelt engem a színészet felé.”
Ezek a sikerek lendítették mindig át a nehéz helyzeteken. És ez így van ma is. Egy jó előadás gyógyszer számára, mert arra az adott időre egy másik világba kerül. Egy olyan dimenzióba, ahol jól érzi magát, és hatékony pirula a nézőnek is, aki úgy kapcsolódik ki, hogy közben szórakozik. „Rengeteg betegség stresszből fakad, így kivédhetetlen.
De én például sokszor tapasztaltam, hogy vigyáz rám valaki.
Ez pedig óriási erőt tud adni az életben.”
Nem egyszer fordult elő, hogy autóvezetés közben jött az „égi hang”, hogy lassítson le az úton, mert veszély leselkedik rá. Hogy ez a figyelmeztetés magától a Teremtőtől vagy az őrangyalától jött, azt ma sem tudja, hiszen minden intelem, gondolat formájában érkezett.
„Nagyon súlyos baleseteket úsztam meg, hiszen nem egyszer kanyarban aludtam el.”
„Nem szabad a reményt megölni”
Az édesanyja elvesztésének máig feldolgozatlan emléke vezethetett a színész két évvel ezelőtt diagnosztizált rákbetegségéhez. Legalábbis ezt vallja Reviczky Gábor, aki először műtéten, majd hosszú orvosi kezelésen esett át, mire legyőzte a gyilkos kórt.
„Tulajdonképpen fel sem fogtam, amikor megtudtam, hogy rákom van. És nem is akármilyen, mert még áttétek is vannak. Tulajdonképpen ezért vállaltam be a kemót is, mert a PET-CT-n derült ki számomra is, hogy itt bizony komoly dolog lesz, és az egy nagyon csúnya halál a csontrák, mivel csontos áttéteim vannak. Vagyis voltak, gondolom én mert a hatodik, rettenetes erős kemó, az szerintem az összes rákos sejtet elpusztította, és még a normál sejtek között is egy kis rendet csinált.”
Exkluzív részlet
Király Levente újságíró, szerkesztő interjúkötetében olyan ismert emberekkel beszélgetett, akik a legnehezebb körülmények között is felülírták a saját sorsukat. Interjút adott többek között Bagdy Emőke, Müller Péter és Kokó, vagyis Kovács István is.
Bár a rákos sejtek elpusztultak, úgy véli a gyógyulás nem csak a műtétnek, és az azt követő kezeléseknek volt köszönhető. Az égiek ugyanis ezúttal is komoly szerepet játszottak abban, hogy megmeneküljön a haláltól.
„Kint ültem a teraszon, és éreztem, hogy körülvesz egy nagyon erős energia. Egy nagyon erős sugárzást éreztem magam körül, és egyszer csak átment színbe is. Egy narancsszínű ív vett körül, és tudtam, hogy meg kell köszönnöm. Egyszer csak megszólalt egy hang, hogy ’Meggyógyultál!’ Teljesen meg voltam döbbenve.”
A színművész tavaly nyáron ismét kórházba került, egy fertőző betegség miatt több mint három hétig volt bent, ahol antibiotikum infúziókkal kezelték. A baj azonban ezúttal sem ejtette kétségbe. Erős hite, jó kedélye, családja no és persze féltve őrzött macskája, Gandalf átsegítették őt a nehéz pillanatokon.
„Nem törődtem a betegséggel, próbáltam nem tudomást venni róla. Ha ugyanis tudomást veszek róla, akkor nem tudok kigyógyulni belőle. A prosztatarákom mellett négy helyen volt csontrákom. Mégsem merengtem el azon, hogy még korai itthagynom a gyermekeimet, maradnom kell ezen a földön, mert akkor a saját lelkemnek okozok bajt. Még nagyobb problémát teremtek, mint amekkora van. Halmozom a gondokat. Nem szabad! A reményt ölöm meg.
Elmondhatom, hogy rajta voltam azon az úton, ami a halálba vezet, és azt kell mondanom, csodálatos érzés volt.
Ez egy olyan gyönyörű út, amitől nem kell félni. Nem haltam meg, még itt vagyok!”
Kiemelt kép, fotók: Nagy Zoltán/DFP/Archív
