Haumann Petra és Horváth Lili: Ebben a nehéz időszakban is összetartanak

Emlékeikben ott vannak az icipici kislányként megélt ritmikussportgimnasztika-órák, a művész szülőkkel eltöltött balatoni nyaralások, a mozgalmas egyetemi évek, az anyává válás minden izgalma. Most pedig együtt élik meg, vagyis együtt próbálják túlélni, hogy elsőszülött gyerekeik kirepültek a családi fészekből. A barátnők, Haumann Petra és Horváth Lili soha nem fogynak ki a megbeszélnivalóból, még akkor sem, ha hétfőnként együtt koptatják a Színművészeti Egyetem másoddiplomás képzésén az iskolapadot. Ráadásul az idén tizenöt éves Orfeumban is közösen állnak színpadra az Anyád kínja című darabban, amelyben pont az anyaság kevésbé cukormázas oldalát boncolgatják. A gyerekek végső kicsekkolása a mamahotelből sem a szülőség legkönnyebb része. Ők már ezt is jól tudják. Haumann Petra két lány anyukája. A Pesti Magyar Színiakadémián színészetet tanuló, húszéves Rozi a tanévkezdés előtt költözött el a szülői házból.

Horváth Lili három gyereke közül Ádám az, aki a szeptembert már egy texasi egyetemen kezdte a kosárlabdacsapat nagy reményű tagjaként. „Ezt csak humorral lehet túlélni, és Lilinek őrületes humora van” – vallja be Petra, mire barátnője így reagál.

„Érdekes, hogy így, idősebb koromra jött meg a humorom, és igen, sokszor nevetjük könnyesre magunkat.”

Kettőjük közül egyértelműen Petra van jobb helyzetben. „Az én Rozim csak pár kilométerrel költözött odébb. Igaz, sokat nem látom, de legalább városon belül maradt. Ádám viszont egy másik földrészen él. Sokat gondolok Lilire, hogyha nekem még így is ennyire nehéz az elválás, milyen lehet neki.”

Segítenek a videóüzenetek

A válasz: nehéz. „Az első hetekben nagyon magam alatt voltam, többször elsírtam magam Ádám szobájában. Főleg, amikor belegondoltam, hogy legközelebb jövő májusban ölelhetem magamhoz. Ádám profi sportolóként rengeteget evett, állandóan főztem, és sokszor már pizsamában mentem érte az éjszakába nyúló edzések után. Ezek már nincsenek… – érzékenyül el Lili. – Petra nagyon határozott, rendszerint két célirányos mondattal ki tud rántani a gödörből, amire mostanában többször van szükségem.

Mivel hét óra időeltolódással vagyunk Ádámmal, rendszerint úgy ébredek, hogy már vár tőle egy hangüzenet vagy videó. Ezek melengetik a szívemet, és könnyebb, ha tudom, jól van, és jó helyen. Nagyon-nagyon hiányzik. Mostanra fogadtam el, hogy nincs itt, és megpróbálom kihasználni az új helyzetet.

Sok munkát vállalok, tanulok, sportolok, színházba járok a másik két gyerekemmel. Szerencsére szakmailag és nőként is nagyon jó periódusomban vagyok. Nyilván a testem kopik, javítgatom, amikor szükséges, de alapvetően jól vagyok. A nyavalyákat pedig Petrával elvicceljük – mondja, majd hozzáteszi: – A karácsony azonban Ádám nélkül nem volt ugyanaz.”

Háromgenerációs színészdinasztia

Petra lelkében is rengeteg érzés kavarog. „Ez nekem is nehéz. Más lett az otthonunk kémiája, másképp vásárolok, másképp főzök, és tud fájni, mikor ránézek Rozi üres székére az asztalnál. Húsz évig mindennap ott ült, most üres. Mi most Bellussal kettesben vagyunk, ja, és ott a két macskánk. Bella is nagylány már. Most felvételizik a gimnáziumba, délutánonként pedig különóráról különórára jár.”

Petra azt is elárulja, egyáltalán nem bánja, hogy lánya a nagypapája, Haumann Péter és az ő nyomdokaiba lépve, harmadgenerációs színész lesz (a lányok édesapja Király Attila, akinek édesapja, Király Levente Haumann Péterhez hasonlóan szintén a Nemzet Színésze volt – a szerk.)

„Ebben a közegben érzi biztonságban magát, gyerekkorától látta a szakma jó és rossz oldalát. Pontosan tudja, mit vállal. Mindig támogattam, és soha nem akartam átgyurmázni. Sőt! Bellus is színésznő szeretne lenni. Őt sem fogom lebeszélni erről.”

Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu