Bár Freddie mára a sztárvilág régi motorosának számít, valahogy mindig kilógott a sorból. Szerénysége, visszafogottsága miatt ugyanis egyáltalán nem megosztó karakter, sokkal inkább egy mindenki számára szerethető személyiség. Aki nem mellesleg megríkat bárkit, ha mikrofont kap a kezébe, és énekelni kezd. Ez az attitűd jellemző a magánéletére is: feltűnésmentes, szép családi életet él. Feleségével, Dórival több mint tíz éve boldogok együtt, két gyermeküket pedig le sem tagadhatnák: Léna tiszta Dóri, Ármin pedig az énekes miniatűr mása. Képet csak ritkán láthatunk róluk, ahogy az is kivételes pillanat, hogy Freddie a családjáról mesél. Ugyanis ismerve a közszereplés árnyoldalát, szeretné megvédi őket mindentől. A fotózás alkalmával azonban most volt lehetőségünk beszélgetni az énekessel és a feleségével is. Szóba került a család, az ünnep és a szerelmük hajnala is…
„Az elutasítás nem nekem szólt”
Ahogy a legszebb szerelmi történetek, Freddie és Dóri love storyja sem indult zökkenőmentesen. A TV2 egykori megatáncosának, aki 2014-ben a Rising Starban táncolt, egy barátnője hívta fel a figyelmét a tehetségkutatóban induló, akkor még ismeretlen Alfrédra.
„Nagyon furcsa, ismerős érzés járt át, amikor a barátnőm mutatott róla egy videót. És ugyanez fogott el, amikor először személyesen találkoztunk. Megmagyarázhatatlan nyugalom lett úrrá rajtam, de egyúttal kíváncsiság is volt bennem, és egy olyan érzés, hogy biztos, hogy nem most találkoztunk először – emlékszik vissza Dóri.
Hiába tudta rögtön, hogy összetartoznak, majdani férje próbára tette a türelmét. – Amikor megismerkedtünk, ő még nem érkezett meg a mostani életébe. Nehezen dolgozta fel, hogy az egyszerű fiúból ismert énekes lett, és a civil létből egy egészen más dimenzióba került.
Éreztem rajta, hogy neki nem velem van baja, hanem a világgal és saját magával. De közben tudtam azt is, hogy meg fog hozzám érkezni. Semmiféle rózsaszín köd nem volt, bennem végig maga a bizonyosság munkálkodott.
Úgyhogy abban kellett kitartanom, hogy ne vegyem magamra az elutasítását, mert az nem nekem szólt, hanem önmagának.”
Nyolc hónap után végül megtört a jég, Freddie megérkezett, és azóta is Dóri mellett van. „Ahogy az eleje, úgy a folytatás is ’lassú víz, partot mos’-típusú történet. Kellett egy-két év még nekünk, hogy összecsiszolódjunk. Ahhoz, hogy ebben a szövetségben és minőségben éljünk, amiben most, sok téglát le kellett tennünk. Mint a jó bor, összeértünk, és minél több időt töltünk együtt, annál jobb a kapcsolatunk. És hiszem, hogy mi kitartunk egymás mellett örökkön-örökké, mert ez a szerelem az égben köttetett.”
„Nem dugjuk homokba a fejünket”
De égi segítség ide vagy oda, Dóri jól tudja: egy kapcsolat folyamatos munka. „Mindig mindenkinek van hova fejlődnie, és noha más-más útvonalon, de mindenki önmagához igyekszik. Kinek egyenesebb, kinek kacskaringósabb az útja. Alfrédnál az önszeretet miatt kanyargósabb az út, amiről nemrég kamerák előtt is beszélt… (A Sztárban Sztár All Stars műsorának egyik adásában elérzékenyült, és őszintén vallott lelki nehézségeiről – a szerk.)
Ő egy nagyon analizáló típus, akinek idő megtanulnia, hogy ne legyen annyira kritikus magával szemben, és merjen ’csak’ elég jó lenni, és nem tökéletes. Mert fontos, hogy jóban legyünk magunkkal.
Ez a műsor, biztos vagyok benne, hogy ajándék volt Alfréd számára, mert az egész arról szólt, hogy más bőrébe kell bújnia, amit nyilvánvalóan nem lehet tökéletesen lehozni. És kellett neki, hogy ezt a szigorúságot, a túlzott maximalizmusát egy picit végre lejjebb adja, és meglássa a lényeget: hogy két gyerek, saját vállalkozás és zene mellett képes volt még erre a nem kis energiát kívánó műsorra is – vélekedik Dóri.
Érződik rajta, mennyire támogató feleség. Ugyanakkor őszinte is, amikor arról kérdezzük, szerinte mi a szövetségük, boldogságuk titka. – A tiszta kommunikáción felül az, hogy nem állunk meg a problémáknál, legyen szó akár a kapcsolatunkat érintő, illetve önmagunkról szóló gondokról. Nem dugjuk homokba a fejünket, hanem merünk segítséget kérni, ha kell. Vagy ha az kell, akkor önismereti útra lépünk, kiventiláljuk, megbeszéljük, és a legfontosabb: változtatunk és fejlődünk. Azt hiszem, ez a legnagyobb titka annak, hogy így, együtt tudunk haladni az életben.”
„Dőljenek meg a szabályok!”
Most épp az ötödik karácsonyukra készülnek, amit önálló családként ünnepelnek. A gyerekkorukból táplálkozva, a hagyományokat, a hangulatot, az együtt töltött idő értékét, fontosságát pedig igyekeznek Lénának és Árminnak is átadni.
„Én egy nagyon dolgos családból származom. Édesanyám, édesapám is nagyon sokat dolgoztak, de a karácsonyt mindig úgy alakították, hogy ráérjenek, otthon legyenek, és végre együtt legyen a család.
Úgyhogy a karácsony nekem a megérkezést jelenti. Örökre bevésődött az emlékeimbe apukám halászléjának az illata, hogy ilyenkor nem külön, hanem együtt ülünk asztalhoz vacsorázni, és hogy társasozunk kifulladásig.
Nagyon szép emlékeket őrzök a szekszárdi gyerekkoromból, és azon vagyok, illetve vagyunk Alfréddal, hogy legalább ilyen szép emlékeket teremtsünk a gyerekeinknek is” – mondja Dóri.
Majd Freddie veszi át a szót. Sok emlék tör fel benne is. Például az első, karácsonyra kapott Nintendója, és hogy addig játszhatott vele, amíg csak akart. „7-8 éves lehettem, és alig hittem el, hogy már hajnali 1 óra, és apukám még engedi, hogy játszunk a Super Marióval. A mai napig megvan ez az érzés, a boldogság, hogy arra néhány napra más szabályok vonatkoztak.
Tavaly Lénának és Árminnak hiába volt alvás, 11 órakor egyezményesen lejöttek, hogy nem tudnak aludni. Látszott rajtuk, annyira fel vannak villanyozva a Jézuska ajándékaitól, hogy nem tudtuk azt mondani, ’sipirc vissza’, hagytuk őket még egy kicsit játszani. És azt hiszem, talán ez is a karácsony lényege, hogy egy picikét dőljenek meg a szabályok!”
Freddie az ünnepi Best címlapján szerepel a családjával
„Várunk mindenkit”
Persze azért akad karácsonyi szabály, amihez tartja magát a házaspár. Például, hogy amióta gyerekeik vannak, nem ők kelnek útra, hanem odahaza ők várják szeretettel a családtagjaikat. „Régen Pannonhalma, Győr, Szekszárd és Budapest között ingáztunk.
Sőt Dórival az első években a szentestét többször külön is töltöttük. Elfogadta, hogy amíg a nagymamám élt, én 24-én otthon, vele szerettem volna lenni. De volt, hogy velem tartott, és nagyon hálás vagyok neki, és persze a családjának is, hogy ezt megértették.
Mama négy éve nincs velünk. Nekünk pedig már saját családunk van, úgyhogy azóta minden átalakult. Két kicsivel már nem megyünk keresztül-kasul az országban. De mi itt vagyunk, és várunk mindenkit szeretettel – mondja az énekes, aki elárulja, noha egész évben nem iszik, ilyenkor kedve szottyan legurítani egy-két pohárral. – Természetesen nem a vedelésről szól az ünnep, de valahogy karácsonykor van kedvem megkóstolni azokat a finomságokat, amiket őrizgetek évek óta, és szeretek ilyenkor egy kicsit leereszteni.”
„Menhelyeket segítünk”
A karácsonyi készülődés idén nehezített pálya lesz a szülőknek, a kicsik ugyanis kezdik elhagyni a délutáni pihenést. „Az, hogy a fát feldíszítjük 23-án, amikor a gyerekek már alszanak, és 24-én reggel, amikor felkelnek, ott áll teljes pompájában, még sima ügy. De idén az már kihívást jelenthet, hogyan kerülnek az ajándékok a fa alá, ha ők napközben már nem alszanak. Legalábbis Léna nem igényli. De valahogy megoldjuk majd – morfondírozik az énekes, aki úgy érzi, amióta apuka lett, újjászületett benne a karácsony fogalma.
„Gyakorlatilag az egészet a gyerekek miatt várjuk leginkább. Hogy lássuk azt a földöntúli boldogságot a szemükben, amit éreznek a karácsonyfa, a fények, a hangulat, az ajándékok és az érkező vendégek láttán.”
A családban egy ideje Freddie-ék már elhagyták azt a szokást, hogy mindenki mindenkit megajándékoz. Dóri szüleivel például e helyett egy igazán nemes célt találtak. „A feleségem családjával össze szoktunk dobni pénzt, és különböző állatmenhelyeket segítünk vele. Tápot, takarót, vagy amire épp szükségük van az állatoknak, azt viszünk.
Beláttuk, hogy nincs arra szükség, hogy csak azért, mert karácsony van, mindenki vegyen valamit. Én nagyon szeretem ezt a megközelítést, mert rengeteg stressztől kíméli meg az embert.
Jól ajándékozni amúgy is nagyon nehéz. Sokkal többet ér a közösen eltöltött idő, a nagy beszélgetések, amire nincs olyan túl sok lehetősége az embernek év közben. Mi inkább erre fókuszálunk karácsonykor. Persze figyelmességalapú kis apróságok azért vannak, de abszolút a gyerekek körül forog minden, ha ajándékozásról van szó.”
Közöset alkotni
Dórinak tánctanárként nagy álma egy, a férjével közös gyógyközpont létrehozása, ahol zenével, mozgással, meditációval segítenének a gyógyulni vágyóknak. „Táncterápiával foglalkozom, és volt már, hogy Alfréd zenélt nekünk óra közben. Nagyon szeretném, hogy együtt tartsunk ilyen eseményeket: ő a zenei, én pedig a mozgás-, illetve a meditációrészét vinném. De egyébként őt nagyon jó hallgatni, ahogyan az életről, a hozzáállásról, a férfi energiákról beszél… Szóval él bennem a vágy, hogy együtt alkossunk valamit, ami által adunk önmagunknak és az embereknek is, mert nagy szükség van erre.”
„Megadjuk a módját”
Léna és Ármin írhatnak a Jézuskának, és a kívánságaikat a szüleik sokszor a nagyszülőkkel is megbeszélik, így van, hogy senkinek sem kell törnie a fejét meglepetésen. Persze azért mindig akad egy-egy olyan ajándék is a fa alatt, amivel Freddie-ék útközben találkoznak, és biztosra veszik, tetszene a csemetéiknek.
„A gyerekek számára nyilván az ajándékok a legizgalmasabbak, és hogy még aznap legyen elég idejük játszani az új szerzeményekkel, úgyhogy 24-én olyan 15-16 óra magasságában jön nálunk a Jézuska. De előtte az ebéd és az ajándékok után a vacsora is fontos esemény nálunk.
Mindig együtt ülünk asztalhoz, és ilyenkor nincs olyan, hogy valaki felmegy, vagy mást csinál. De egyébként ez nem csak karácsonykor van így nálunk.
Mindig fontos számunkra a közös étkezés. Karácsonykor pedig előkerülnek az ünnepi tányérok is, ünnepi menüvel. Szóval megadjuk a módját, ahogy mindenki.”
Kiemelt kép és fotók: Bognár Bogi
